Könyvek

Az évtized legfeketébb könyve – A Hármak

Sarah Lotz dél-afrikai írónő, akinek a Hármak című könyve hozta meg a hírnevét a thrillerek világába. Nem ez volt az első regénye, S. L. Grey álnéven is jelentek meg könyvei. A belső borító szerint a könyvből még csak harminc oldal volt készen, de már egy neves kiadó rátette a kezét és nem kis összeget kínáltak érte.  

Egy igazán sodró lendületű thrillert olvashatunk, amire tényleg igaz, hogy letehetetlen. Sarah Lotz szépen lassan adagolja a feszültséget, minden fejezetben számíthatunk valami újabb információra. Nem egy utolsó dolog Stephen King véleménye sem, az első borítón:

,,A Hármak tényleg csodálatos. Elsöprően izgalmas és lebilincselő.”

Be kell vallani, hogy ami elsőre megfogja az embert, az a borító. A könyvnek nem csak a külseje fekete, de még az oldalak szélei is sötétre vannak festve. Igen, nem szép dolog egy könyvet a borítójáról megítélni, de ez tényleg nagyon horrorisztikusra sikeredett! Az első gondolatunk az lehet, hogy vajon a benne lévő tartalom is ilyen komor?

Az alaphelyzetet már a tartalomból is megtudhatjuk; egy szerencsétlen, Fekete Csütörtöknek keresztelt napon négy repülőgép zuhan le, szinte ugyanabban az időpontban. A katasztrófát három gyerek éli túl és egy amerikai asszony, aki percekkel a baleset után meghal, miután hátrahagyott egy zavaros és hiányos üzenetet. A későbbiekben Hármaknak nevezett gyerekek visszakerülnek a régi életükbe, de egészen furcsán kezdenek el viselkedni. Azon felül, hogy egy rettenetes traumát kellene kiheverniük, emellett még a média állandó pletykáival is meg kell birkózniuk, ráadásul még a vallási fanatikusok sem maradnak el az elméleteikkel, ezekkel is csak jobban generálva a feszültséget.

Számomra meglepetés volt a kivitelezése a történetnek, hiszen miután a baleset megtörtént, dokumentumfilm-szerűen olvashatjuk tovább az írónő által kitalált, Elspeth Martins riportjait és kutatásait, aki hozzátartozóktól kezdve, a médián át egészen a rendőrökig mindenkit meginterjúvol.

A katasztrófa napjától fogva olyan pontos leírásokat kapunk a balesetek történéseiről és a gyerekek további életéről, hogy az olvasónak az az érzése támad, hogy négy valós baleset hiteles adatait olvashatják, pedig az egész fikció. Elspeth interjúi kronológiailag is teljesen rendben vannak, ami szintén meglepő, tekintve, hogy a cselekmény négy alap szálon fut, azon belül is több szempontból is megvannak vizsgálva.

A könyv tökéletesen bemutatja a média és a vallás hatalmát, hogy hogyan képesek befolyásolni az emberek gondolatait és elhitetni velük bármit. Hasonlóan a 9/11-es terrortámadáshoz, itt is rengeteg verzió felmerül, mindenkinek van véleménye és nagyon sok mindent elhallgatnak.

Elgondolkodtató, hogy ha ez a baleset sorozat valóban megtörtént volna, tényleg ezeket a történéseket eredményezné, mint amiket Sarah Lotz bemutat nekünk? És vajon mi hogyan reagálnánk? Elhinnénk a szárnyra kelt pletykákat, vagy megpróbálnánk ésszerűen végiggondolni a hihetetlent?

Itt egy jó idézet, ami szerintem nagyon jól jellemzi a könyvet és emberek viselkedését az ilyen helyzetekben:

,, A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.”

Anton Pavlovics Csehov

Hozzászólások