Könyvek

Alessandro Barricco – Mr. Gwyn

Egy író, aki elhatározza, soha többet nem ír. Egyáltalán, semmit.  

Ez azonban nem is olyan könnyű. Jasper Gwyn hamarosan megérzi, valamit mégis csak alkotnia kell. Olyasmit, ami nem számít írásnak.

Például portrét.
Kiadója – és egyben legjobb barátja – fel van háborodva, az orvosi váróban felbukkanó rejtélyes, műanyag fejkendős nő azonban bizakodó Jasper Gwyn döntését illetően.

Mi lesz ebből? Mi az a portré írás? És hogyan kellene hozzákezdeni?

Mindezekre a kérdésekre főhősünk sem tudja, inkább csak érzi a választ. Mi, olvasók, pedig lépésről lépésre, szinte tapintható közelségből szemlélhetjük, ahogyan minden bizonytalanság és megfoghatatlanság ellenére Jasper elképzelése mégis megvalósul.

Alessandro Bariccót sokaknak nem kell bemutatni, hiszen az utóbbi évtizedekben meglehetősen nagy népszerűségnek örvend Európaszerte. A Helikon kiadónak köszönhetően legtöbb műve magyarul is olvasható, méghozzá kifejezetten szép fordításban. Bariccót, szövevényes és sokszor képi-metaforikus írásmódja és nyelvhasználata miatt nem könnyű jól átültetni más nyelvre, szerencsére ez most sikerült.

Bár kedvelői és kritikusai is gyakran állítják, hogy stílusát tekintve Baricco szinte minden könyve más, a lírainak is nevezhető elbeszélési mód, a gyakori, refrénszerű ismétlések és a szimbolizmus nagyon is jellemzőek az olasz író műveire. Ennek nonpluszultrája persze a Selyem, ami olyannyira hasonlít egy versere, hogy azt hiszem, ha nem tudjuk egy lélegzetvételre végigolvasni, nem is igazán érdemes belefogni.

Ez utóbbi állítás valamelyest a Mr. Gwynre is igaz. Minden részlet, minden apróság fontos, szimbolikus szerepet kap, és a történet előrehaladtával fontos részévé válik a nagy egésznek. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a személyiség is felépül.

Baricco regényének alapötlete már önmagában is izgalmas. A portré írás legalább annyira abszurdnak hangzik, mint a néma pszichoanalízis – a kettő ráadásul nem is áll messze egymástól. Ha ennél többet mondanék Jasper Gwyn módszeréről, azzal már túl sok szakmai titkot árulnék el. Azt viszont megígérhetem, hogy Baricco leírásának köszönhetően valóban úgy érezhetjük majd, hogy mi is ott ülünk a gondosan berendezett műterem egyik sarkában, és lélegzet visszafojtva figyelhetjük, hogyan bontakoznak ki a modellek körvonalai. Talán elfogult vagyok, de azt hiszem soha olyan szépen nem égett még ki villanykörte, mint Jasper Gwyn stúdiójában.

Az az első perctől világos, hogy az író vékony jégen jár. A tökéletes portré elkészítéséhez intimitás, ugyanakkor világos határok is szükségesek megfigyelt és megfigyelő között. Olyan határok, amelyeket nem volna szabad átlépni…

Ezen a ponton elkerülhetetlen, hogy egy másik Baricco műről is említést tegyek. Tekinthető kreatív marketing-fogásnak ugyanúgy, mint izgalmas írói kísérletnek az, ahogyan a Háromszor hajnalban c. könyv szerves részévé válik Jasper Gwyn történetének. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akinek mindvégig fúrja az oldalát a kíváncsiság, hogyan is néz ki egy elkészült portré, ezt azonban – bizonyára nem véletlenül – a Mr. Gwynből nem tudjuk meg. Ez az a pont, amikor nekünk is át kell lépnünk bizonyos határokat, jelen esetben a regény határait.

A történet szerint a Háromszor hajnalban Jasper Gwyn egyik, álnéven megjelent regénye, amelybe beleépítette egyik modellje portréját. Valójában a Mr.Gwyn 2011-ben, Háromszor hajnalban c. novelláskötet pedig 2012-ben jelent meg. Baricco még arra is odafigyelt, hogy utóbbiban szerepeljen az ajánlás, ami alapján a Mr. Gwyn egyik szereplője rálel a könyvre egy antikváriusnál. Mégis ki az, aki ezek után – legalább kíváncsiságból – ne akarná megtudni, miről szól a Háromszor hajnalban? Vajon ki tudjuk találni, melyik jelenet az ominózus portré? Olyan az egész, mint egy nagy nyomozás.

Hogy megéri-e? A játék kedvéért mindenképp. Én, személy szerint, nem szerettem igazán a Háromszor hajnalbant. Az ötlet maga viszont annyira jó, hogy hajlandó vagyok szemét hunyni a novellák gyengesége fölött. Mr. Gwyn pedig könyvként és íróként is zseniális.

http://www.ahmagazin.com/konyvek/alessandro-barricco-harag-varak/

Képek:
Jasper Gwyn égői
Műterem

Hozzászólások