Könyvek Menő Könyvek young adult

Adam Silvera – Inkább boldog

By

Mi az a boldogság? Múló életérzés, ahogy sokan mondják, vagy lehet örök állapot is? Mikor jelenthetjük ki, hogy boldogok vagyunk, bárminemű kétely nélkül? Mitől függ a boldogságunk?

“Azoknak, akik felfedezték, milyen nehéz boldognak lenni.”

Ezzel a mindig aktuális témával foglalkozik Adam Silvera első regényében, az Inkább boldogban. Már maga a borító is beszédes, hiszen a szivárványt sokszor kötik a vidámsághoz, a nevetéshez, a gyönyörű és megmosolyogtató dolgokhoz. Ugyanakkor a könyv komorabb, mélyebb részeit is sejteti egyetlen aprócska, nem annyira szembetűnő részlet: a fiúárnyék nem mosolyog. Beszédes, ugye?

˝Ma még itt van, holnap már nincs!˝ – hirdeti a Leteo Intézet. Egy eljárás, mely felülírja, “felgöngyölíti” az emlékeket, elfeledteti az emberekkel a velük történt tragédiákat, eltörli a traumákat, így az alanyok új életet kezdhetnek és boldogok lehetnek.

Főhősünk, Aaron Soto nem hisz ebben, még azután sem, hogy egy ismerőse átesett a kezelésen. Neki nincs szüksége emlékfelülírásra, tökéletesen elvan lakótelepi barátaival, Genevieve-nél aranyosabb, viccesebb és kedvesebb barátnőt pedig el sem tudna képzelni. Csererandira járnak, a barátaikkal isznak, embervadászatot játszanak.

˝Mint amikor gyerekként űrhajós akarsz lenni, míg végül elfogadod, hogy talán ez mégsem  lehetséges, bár mindenki folyton azt hajtogatja, hogy semmi sem lehetetlen, és történelmi eseményekkel győzködnek arról, hogy mennyire tévedsz. De végül túlteszed magad a dolgon. Ismered a képességeidet és a lehetőségeidet, szóval elkezdesz azon agyalni, milyen jó is volna bokszolónak lenni, habár túlságosan gebe vagy hozzá. De nem gond, mert ki tudod gyúrni magad. De ez a lelkesedés csak addig tart, amíg kitalálod, hogy igazából írni akarsz egy újságba, és arról álmodsz, hogy majd egyszer saját rovatod lesz, szóval belevágsz. És egy napon, amikor éppen tanácsot írsz valakinek arról, hogyan legyen összeszedettebb, ismét eszedbe jut, hogy milyen jó is lenne mégis űrhajót vezetni.˝

Egyik ilyen embervadászat során ismeri meg Thomast. A fiú más, mint a többiek; amint megun egy embert, megszakítja vele a kapcsolatot, és ugyanígy van a munkavállalással is. Ezek ellenére rögtön beilleszkedik Aaron baráti társaságába, megtalálja velük a közös hangot, és amikor Genevieve egy időre elutazik, főszereplőnk inkább vele tölti az idejét. Filmeket néznek, elmennek egymás kedvenc helyeire, és egyre jobban megismerik egymást, olyan titkokat osztanak meg, amiket másnak nem mondanak el, tabukról beszélnek.

“De ma éjjel ennyi is elég. A zöld lámpás által vetett formákból soha nem találnád ki, hogy két fiú üldögél egymáshoz bújva, miközben próbálják megtalálni önmagukat. Csupán ölelkező árnyakat látnál, előítéletek nélkül.”

Akkor megy minden tönkre, amikor Aaron beleszeret Thomasba. Nem tud parancsolni az érzéseinek, előbújik és szerelmet vall abban a hitben, hogy jól értelmezte a jeleket, és a fiú sem közömbös iránta. Amikor visszautasítják, boldogtalansága – több tényezővel kiegészítve – odáig fajul, hogy aláveti magát a Leteo Kezelésnek, hogy ismét boldog heteró lehessen a boldog barátnőjével.

“Néhány srác elméje olyan, mint a börtön, és én szeretek a rácson kívül élni. Nem bánom, ha mások vagyunk.”

Megismerkedhetünk a múltjával, miért lett öngyilkos az apja, miért nem beszél a közelben élő családapával, majd a jelenbe visszatérve az események tovább pörögnek.

“A céltalan fiú felejthetetlen tanítása: a boldogság visszatér, ha engeded.”

Adam Silvera négy dolgot tart a boldogság feltételeinek: megfelelő anyagi illetve családi háttér, önmagunk elfogadása és a viszonzott szerelem. Aaron gyakran hangoztatja, hogy ha lenne saját szobája, ha nem kellene minden másodpercben ellenőriznie, nem mászott-e bele egy csótány a vízbe, amit iszik, máris boldogabb lenne. Attól kezdve, hogy nem akar az lenni, aki, a mosoly fokozatosan tűnik el az arcáról, a szerelem pedig folyamatosan kínozza.

“A boldogságnak nem lenne szabad ilyen nehéznek lennie.”

Tényleg ezektől függ a boldogság? Tényleg jobbá válhat valakinek az élete attól, hogy elfelejt egy traumát, vagy minden emlékünkre szükségünk van ahhoz, hogy éljünk? Az Inkább boldog nem egy vidám regény. Komoly témát boncolgat – egyet azok közül, amelyekre talán sosem fogunk választ kapni -, a végletekig elmegy, és a végén ilyen “szeretlek de utállak de szeretlek” érzést kelt az olvasóban. Hova meneküljünk a valóság elől, ha már a könyvek között sem lehetünk felhőtlenül boldogak?

És hogy kinek ajánlom? Mindenkinek. Heteróknak, hogy a szivárványos zászló és a Pride mögé lássanak, lássák, mekkora félelem lapul a saját nemükhöz vonzódókban, mennyire nehéz elfogadni magunkat, ha úton-útszélen elítélnek amiatt, akik vagyunk. A melegeknek és minden LMBTQIA+ tagnak azért, mert mindenkinek nehéz felvállalnia magát, legyen szó a szexuális orientációról, vallásról vagy érdeklődési körről – bármiről. A kamaszoknak, mert nekik is megvannak a maguk problémái, a felnőtteknek, mert az, hogy a gyerek hogy viszonyul a melegekhez, elsősorban attól függ, milyen neveltetést kapott. Ajánlom az emberiségnek, mert annak ellenére, hogy az elfogadásról és a békéről papolunk, még mindig ott tartunk, hogy minden ilyen könyvnek van valóságalapja.

Moly

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: