Könyvek

Kleinheincz Csilla – Ólomerdő és Üveghegy

“Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.

Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.

A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…

Bár mese lenne!”

Mit ne mondjak, Magyarországon igen ritka, hogy valaki jól tudja ötvözni a modern kort és a fantáziát, legalábbis kevés hazai íróról hallottam, aki képes lett volna rá, de Kleinheincz Csilla alighanem ennek a köztes világnak a koronázatlan királynője. 2007-ben megjelent könyve, és a 7 évre rá kiadott második kötet egyike azon regényeknek, amik többszörös olvasás után is ugyanúgy képesek magukkal ragadni a közönséget, ha nem jobban.

“Félelmetes, ha a felnőttek sírnak – azért vannak, hogy a gyerekeket vigasztalják, de ki vigasztalja őket ?”

Kótai Emese kicsi kora óta tudja, hogy ő egyáltalán nem átlagos. Tehetsége van a rajzoláshoz, megérti a világ azon dolgait, amiket sokan nem, de ami igazán különlegessé teszi, az a származása. Noha apja ízig-vérig ember, anyja tündér, méghozzá a Héterdő ólom- és ezüsterdejének örököse.

” A sors nem arra való, hogy közvetlenül belebabráljanak; ki-ki életével irányíthatja azt. A szívet is csak szavakkal simogatja az ember, nem a kezével.”

Élete mégsem fenékig tejfel; édesanyja neki köszönhetően ideje korán elhagyja a családi fészket, akaratlanul is kényszerítve ezzel az alig kilenc éves kislányt, hogy maga értse meg annak a másik világnak a szabályait .

” A gyerekeknek, akik voltunk; a felnőtteknek, akik lettünk.”

Néhány év múlva főszereplőnk koraérett, egyedi gondolkodású tinédzserré cseperedik, nagynénjével és édesapjával igyekszik átvészelni a kamaszkor jól ismert megpróbáltatásait, még ha utóbbi egyre többször is tölti máshol az éjszakát.

” Az emberek is fizetnek minden tettükért. Ha másként nem is, hát úgy, hogy együtt élnek a következményekkel.”

Azonban amikor szülőjének hála eljön érte a lovag, akire a hercegnők várnak, minden megváltozik. Emesének a saját talpára kell állnia, felhasználni a lényében rejlő tudást, és a félvérség velejáróit.

“A meséket érteni kell; nem megélni.”

A “mese” teljesen valósághű; a lány nem fekete-fehérben látja a világot, minden karakterben megvan a jó és rossz egyaránt. Döntéseiket, érzéseiket könnyedén megértjük, és a tündérek világát, annak összetett és ésszerű szabályait is megismerjük, miközben azon izgulunk, újraegyesül-e a Kótai család.

“De olykor, hogy valóban visszatérhessen valaki, előbb messzire kell mennie – és szörnyeket kell legyőznie, kincseket találnia, hogy amikor újra hazaviszi a lába, az lehessen, aki valóban ő.”

A második kötet két kisregényt tartalmaz; miközben Emese továbbra is próbálja összekaparni széthullott famíliájának apró szilánkjait, édesanyja Lóna igyekszik megtanulni, mit jelent anyának lenni. Lassacskán bevezeti lányát a másik birodalmába. Mindkettőjüknek félre kell tenni sérelmeiket, a múlt árnyait és felépíteni egy újfajta bizalmat. Főszereplőnk életében sokkal nagyobb hangsúlyt kap a hovatartozás: a számára már megszokott embervilágot választja, vagy az idegen, ám érdekes Héterdő, ahol ugyanúgy a sajátjai között lehet, és új dolgokat tanulhat? Valamint az ígéretek is szerepet játszanak a történetben; ezek ugyanis kötik a tündéreket, így a félvér Mesét is.

“Elég szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből.”

Az eddigi két kötet a Tündérboszorkányhoz hasonlóan nem csak gyerekeknek vagy felnőtteknek ajánlott, hanem kortól és nemtől függetlenül bárkit képes elvarázsolni. Észrevétlenül tanít, felhívja a figyelmünket olyan dolgokra, amik a XXI. századi rohanó világban rejtve maradnak előttünk, néhol erkölcsi kérdéseket is feszeget, és mindeközben szórakoztat is. Kérdem én, lehet ennél jobb mesekönyvet adni egy gyermek kezébe?

Moly, Könyvsarok

Hozzászólások