Kultúra

Kétlakiság – vajdasági magyar életérzés

Kedves kis Olvasóim, sziasztok!

Ehhez hasonló módon köszön rá a könyve olvasóira több alkalommal is Varró Dani a Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényben. A mai napon sajnálatos módon nem a budapesti születésű költőről fogtok olvasgatni, sokkal inkább Terék Annáról, Csáth Gézáról és Kosztolányi Dezsőről. Hogy mi köti össze ezt a három irodalmárt?

Biztosan egy-egy irodalom órán való felelésnél remegéstől izgulva mondtad vissza, hogy Kosztolányi 1885-ben született Szabadkán. Szabadkán? Igen, ez a város jó pár évtizede Szerbiához tartozik, ahol egyre kevesebben, de laknak még magyarok. Róluk, rólunk fogok nektek írni, mert én is közülük való vagyok.

Elgondolkodtál vajon, hogy milyen lehet két tűz között élni, két országban egyszerre létezni? Nem könnyű, azt bizton állíthatom. Úgy gondolom, nekem különleges az életem. Egy többségében magyar lakta városban nőttem fel, ahol rajtunk kívül élnek még szerbek, albánok, cigányok, bunyevácok, horvátok, montenegróiak és még sokan mások. A Wikipédia még tíz nemzetiséget sorol fel, akik 2-3 fővel laknak itt. Amikor kezdtem cseperedni, nehéz volt feldolgoznom, vagy legalábbis sokáig gondolkodtam azon, hogy miért van az, hogy míg Magyarkanizsán többségben, addig Szerbiában kisebbségben élek.


aztán lassan a hosszú könnyek

egészen rövidek lettek,

ma már úgy nézek szemekbe, hogy

nem keresek válaszul tekinteteket,

már nem nevetek ki

„leszerbezéseket”,

megelőzendő:

nem mondom, honnan jöttem,

mert nem tudom, hová tartsak,

és hogy kihez tartozzak.

ők szeretnek választani,

lehet, én mégsem vagyok

magyar?

Részlet Terék Anna külFÖLD című verséből


Tizennyolc év alatt összeszedtem minden hasznos tudást, ami a felnőtt élethez kell. Utána eljöttem Magyarországra tanulni, ahol nem értenek engem, attól függetlenül, hogy magyarul mondom, magyarul érzem, magyarul gondolom. E csöppnyi országon belül is rengeteg tájszó van, ami csak a Dunán-túlra vagy csak a Szeged környékére jellemzőek. Eljöttem otthonról, Vajdaságból az én kis tájszavaimmal, amit nem ismernek. Mondhatom a tornacipőmre, hogy patika, a tollamra, hogy örökíró, vagy akár a baseball-sapkámra, hogy mici, de még a trikó. Ha ezt mondanám nektek, mind-mind pislognátok, és hülyének vagy aranyosnak tartanátok. De én sem hülye, sem aranyos nem akarok lenni. Nem szeretném a határon túli kistestvér szerepét kapni.

Mit jelent határon túlinak lenni? A Magyarország jelenlegi határain túl élek, de ugyanazt a nyelvet beszélem, többé kevésbé ugyanaz a szokásunk. De mégis más vagyok. Én itt is, ott is otthon vagyok. Itthonról megyek haza, és otthonról is hazatalálok. Talán klisének hangzik, de más magyarnak lenni Magyarországon és más az elcsatolt részeken magyarnak lenni. Talán mélyebb, talán szebb, talán szívet gyönyörködtetőbb. De mindenképp más.

 

Hozzászólások