Karina Halle – Éjszaka a tiéd leszek
Karina Halle McGregor történetének első részéről korábban már írtunk az oldalon, így nem volt kérdés, hogy a többi kötetről is érkezik az ajánló. Legutóbb az Éjszaka a tiéd leszek című művet olvastuk, amely Lachlan és Kayla szerelmi történetét mutatja be. A sztori egy igencsak hánytatott sorsú férfiról és egy nagycsaládban nevelkedett lányról szól, akiknek egymásra találására hosszú időt kellett várnunk.
Kayla Moore egy igazán nagy férfifaló volt egész életében. Korábban eljegyezték, de nem volt igazán szerelmes, azóta pedig csak cserélgeti az ágytársait. A könyv kezdetekor már elmúlt harminc és úgy döntött, hogy felhagy ezzel az életmóddal, nem fog minden álló este más-más partner mellett kikötni, megkomolyodik és berekeszti a szexet is. Az egyéjszakás kalandok nem egy ennyi idős nőnek valóak mindaddig, amíg meg nem ismeri Lachlan-t, a skót akcentusú sportolót, aki csak két hétre érkezik San Francisco-ba. Az európai kiszemelt könyörtelen tekintetével és sikeres karrierjével éppen az a személy, aki miatt a lány azonnal feladná fogadalmát. Lachlan-t azonban nagyon nehéz kiismerni, főként kacifántos múltja miatt, amelyet bár komolynak akart beállítani az írónő, valahogy nem sikerült teljesen eltalálni a “miért”-eket.
“A nappali fényben jól látom minden repedésedet, az összes hibádat és a benned élő sötétséget. Olyannak szeretlek, amilyen vagy. Abban reménykedem, hogy te is képes vagy szeretni engem úgy, ahogy vagyok, mindazzal, ami a homályban rejtőzik bennem, meg azzal, ami fényemben ragyog. Azt akarom, hogy minden apró porcikámat imádd, mert teljesen a tiéd vagyok.”
Kayla szépen lassan megismerkedik vele, ekkor állapítja meg, hogy sokkal több van benne, mint azt szemmel látni lehetne. Egy cikk által sikerül közelebb kerülnie a szótlan rögbijátékoshoz, de Lachlan még ekkor sem nyílik meg teljesen az idegen hölgynek. Egy esős nap azonban a szexisten megmutatja a leendő újságírónak, milyen is a skót rögbi. Innentől viszont nem volt megállás. Egyre több időt töltöttek együtt, és egyre közelebb kerülnek a másikhoz, mígnem Lachlan-nek vissza kellett utaznia Nagy-Britanniába. Itt kezdődik meg a második rész. Bizony, a kötet két részből áll, ráadásul közel 650 oldalról beszélünk, úgyhogy nem egy egynapos olvasmány, amit a strandon könnyen kivégzünk.
Ami a karaktereket illeti, Kayla nem volt túl komoly. Bár az írónő egy kacér kislánynak mutatta be, akit csak a szex érdekelt, nem volt megalapozva egy tette sem. Persze elhiszi az ember, hogy vannak ilyen nők, hiszen manapság sok esetben találkozunk hasonlóval, ám nem tudtuk meg, hogy miért is vált ilyenné? A múltja miatt, vagy csak egyszerűen így érezte jól magát? Nem tudni, de az biztos, hogy sokat változott a mű végére, ahogy Lachlan sem maradt ugyanolyan. A férfit örökbe fogadták, majd züllött tinikort követően összeszedte magát, állatmenhelyet létesített és megszállottan sportolt. Nem mondom, hogy kőgazdag lett, de méltó akart lenni a szüleihez, akik mellette álltak, mikor senkinek sem kellett. A tőle telhető legtöbbet megtett annak érdekében, hogy büszkék legyenek rá, ám mégsem éreztem, hogy az ő múltja is meg lenne alapozva, vagy talán csak nem volt kellően kifejtve. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen hosszú alkotásnál van arra idő, hogy mindegyik karaktert kiismerjük, de sajnos nem így volt.
Mindezek ellenére a sztori élvezhető volt a strandon olvasva, főként, hogy a korábbi kötetek főszereplőivel is újra találkozhattunk. Ott volt Linden, Bram, Steph és a többiek, akiket mind-mind belefűzött az írónő. Ami viszont nem tetszett az, hogy Kayla csak úgy otthagyta édesanyját, majd mikor Lachlan-nek szüksége lett volna rá, azonnal elment és nem tartott ki mellette. Persze nehéz megítélni egy ilyen esetet, de biztos vagyok benne, hogy adhatott volna neki még esélyt, és segíthette volna a gyógyulásban. Persze haza kellett térnie, hogy segítse a családját, de ezek már csak a kötete utolsó száz oldalában voltak benne, addig végig a szex és a komoly elbeszélgetések váltogatták egymást.
A könyv szerkezete, a fejezetek hossza és tagolása teljesen rendben volt. Ahogy említettem, egy viszonylag hosszú regényről beszélünk, hiszen 600 oldal felett már beletelik két napba is mire az ember a végére ér, mégha egész nap olvas is. Pont ezért szeretem, mert leköt, magába szippant és elnyel. Nem gondolkodsz semmi máson, hiszen mire belejössz, még mindig ott az alkotás háromnegyede, amit tovább élvezhetünk.
Összességében szerettem, mert mindig is hosszú könyv párti voltam, így tudom legkönnyebben megjegyezni a karakterek nevét. Üdítő és kellemes volt egy nem tökéletes páros szerelmi történetével megismerkedni, akik bár nem mindig, de kitartottak egymás mellett, majd minden gond ellenére a végére egymásra találnak. Az alkotásért köszönet az Álomgyár kiadónak, akik ismét egy érzelmes könyvvel leptek meg minket!
http://www.ahmagazin.com/konyvek/kiadok/a/alomgyar/emma-chase-felseged-szolgalataban/