Könyvek

Joss Stirling – Lélektársak

“Sky egy kicsit zárkózott, szorongó tizenhat éves lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik kissé különc nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai középiskola, és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges, minden lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül.
Aztán Sky egy hangot hall a fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt…
Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme.”

Joss Stirling könyve 2010-ben jelent meg a boltokban, eredetileg Finding Sky néven, majd két évvel később Lelkiátrsak címen Magyarországra is megérkezett Totth Gitta fordításában a Manó Könyvek kiadótól. A borító gyönyörű, egyszerű, fekete-fehér egy kevéske pirossal, de pont emiatt keltette fel a figyelmemet a boltban.

A trilógia eredeti borítói

Első olvasásra (ami a fülszöveget illeti) én is és apám is a Twilighthoz hasonlítottuk, hiszen jelen volt benne a kisvárosba költöző különc lány, az amerikai gimnáziumok elérhetetlen szépfiúja, és a mindezt körülölelő sötét titok. Igen, még az utolsó oldal után is látom a hasonlóságot, de ne ijedjen meg senki, a Lélektársak sokkal jobb az Alkonyatnál – az egyik legnagyobb megkönnyebbülés az, hogy ebben szó sincs csillogó-villogó vámpírokról.

A történet különlegessége – legalábbis szerintem -, hogy a szereplők – akiket mi klisésnek látunk elsőre -, folyamatosan változnak, s megmozdulásaik egyre többször dobogtatják meg a szívünket illetve ütik ki a “cukiság-faktort”. Fejlődnek, mégpedig jó irányba, és akit az elején nyafogós, bizonytalan, nyuszi főszereplőnek tartasz, azt a végén el fogod ismerni, mert lesznek jelenetek, amikben olyan dolgokat fog tenni, amit te nem biztos hogy utánozni tudnál. Zed nem csak egy menőző hősszerelmes lesz, és rajta kívül a Benedict család (az igen furcsa névválasztási szokásaival együtt) tartogat még meglepetéseket.

Persze nem egy fordulatokban szegény olvasmányt kaptunk, dehogy, sőt! A csavarok szinte mindig akkor jönnek, amikor nem számítanánk rá, és nem is úgy, ahogy várnánk. Az elején még az ellenség kiléte is bizonytalan – bár, ami azt illeti, én még csak nem is a főgonoszt utáltam, a drágalátos fiacskája annál inkább kihúzta nálam a gyufát -, a befejezés pedig teljesen más lesz, mint amire apellálnánk. Nem beszélve arról, hogy Sky hirtelen pálfordulásai is rendesen megtarkítják a cselekményszálat.

Egy szó, mint száz, az igencsak sablonos leírás a könyv hátulján ne riasszon el senkit, hiszen senki és semmi sem teljesen egyforma, a fent említett vérszívó drámát könnyű túlszárnyalni, az pedig, hogy a szerző a fiatal, gimnáziumban játszódó történetek közhelyeinek ellenére is valami újat és egyedit tudott létrehozni, igenis figyelemre méltó.

Forrás: Libri, Moly

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .