Jon Fosse – Trilógia
2023. évben az irodalmi Nobel-díjat Jon Olav Fosse kapta. A számomra ismeretlen szerző díjjal történő jutalmazása indított arra, hogy olvassak tőle egy könyvet. Választásom Jon Fosse: Trilógia című kötetre esett, melyben 3 kis próza kapott helyet, melyek egymáshoz kapcsolódva alkotnak kerek egészet.
Az északi világ zordsága, a mindennapos küzdelem és a folyamatos nélkülözés története ez, melyben két fiatal szerelmes próbál boldogulni. Az innovatív színdarabjaiért és prózájáért díj legfrissebb jutalmazottja merőben máshogy ír, mint azt megszoktuk: eltűnnek művében a mondatok, a kérdések, és a sorok is értelmüket vesztik. Első olvasás során nagyon zavaró, nehezíti a szöveg értelmezését és a kapcsolódást a történethez, valamint a szereplőkhöz.
Álmatlanság
A Trilógia első prózája az Álmatlanság címet viseli, első mondata több, mint fél oldal, tele ’és’-el, se eleje, se vége gondolatokkal. Majd folytatódik a történet, ami hol a jelenben, hol a múltban játszódik, de néha álomba is bekapcsolódhatunk. Asle és Alida történetét kapjuk, két szerelmes fiatalét, akik északon élnek és próbálnak életben maradni. Az előéletük bemutatására is sor kerül. Asle árván maradt, először apja, majd anyja hunyt el; míg Alida egy nem túl szerető családban él anyjával és nővérével. Alida babát vár, mikor a körülményeik megváltoznak, el kell hagyniuk a Csónakházat. Hajóval elhagyják lakhelyüket, hogy új életet kezdjenek és családot alapítsanak. Kiadó szobát nem kapnak, ázva-fázva hiába keresik, majd egy kis házban Alida világra hozza gyermekét, kicsi Sigvald-ot.
Olav álma
Az idősík nem tisztázott, de valamennyi idővel később a Trilógia második kis prózájában – az Olav álmában – előkerül egy Öregember, aki felismeri Asle-t, tudja honnan jött és milyen bűnök, gyilkosságok terhelik. Szembesíti velük Asle-t, aki immáron Olav-ként él, Alida pedig Asta lett. Olav gyűrűt vásárolni indul szerelmének, mikor sörözéskor egy kék köves, gyönyörű arany karperecet mutat neki Asgaut a Söntésben. Olav elindul gyűrű helyett egy ilyet venni szerelmének. De az események furcsa fordulatot vesznek és Olav-ot elkapják, bűneiért felakasztják a piactéren.
Esti dal
A Trilógia záró prózája – az Esti dal – jóval később játszódik: Alida lánya, Ales véli látni halott édesanyját a házban. Visszatérünk a múltba: Alida és kicsi Sigvald elindulnak megkeresni Asle-t, fedél, élelem és pénz nélkül bolyongtak kimerülten, mikor arra jár Asleik, egy férfi, aki megismeri Alida-t. Elviszi a lányt és gyermekét a Kifőzdébe, ahol esznek, majd a hajójához útban elmeséli Alida-nak, hogy látta Asle-t, mikor felakasztották a bitófára. Alida nem tudja elhinni. Útközben a földön Alida megtalálja a kék gyöngyös, csillogó arany karperecet, melyet Asle vett neki és amit az a rosszéletű nő vett el tőle, tudja, hogy az övé és Asle-tól kapta. Alida és kicsi Sigvald hajóra száll Asleik-el és vele tartanak az otthonába. Asle folyamatosan jelen van és beszél szerelméhez, biztatja és egyetért vele, bátorítja, hogy maradjon Asleik-el, mert itt jó soruk lesz kicsi Sigvald-al. Újra a jelenben vagyunk, Ales révén jut tudomásunkra: Sigvald után még két gyermek születik Asleik apaságával, Ales és Hugi, ahol Alida és Ales sorsa összekapcsolódni látszik.
Összegzés
A párbeszédek jelölése ‘–’ jellel itt nem lelhető fel, ugyanúgy, ahogy a kérdőjel, felkiáltójel használata sem, nekem ez hiányérzetet keltett. A se eleje, se vége mondatok sorról sorra áthúzódtak, nem éreztem, hogy hol egy gondolat/mondat vége. Balladát idézett a kötet, csak sokkal zavaróbb külcsínnel. A fent felsoroltak miatt nem adott át számomra érzelmeket, nem tudtam kapcsolódni a szereplőkhöz és a történethez sem. Ha ez az innovatív színdarab és próza, akkor én maradi vagyok, mert sajnos nem nagyon jött át ebben a formában. A kötet végére érve a bibliai kapcsolódások, a szerelem – bűn összekapcsolódása, az élet bonyolultsága és kiszámíthatatlansága mégis meggyőzött a kötet erejéről, bár a formával továbbra sem sikerült kibékülnöm.