John le Carré – Ügynök ​a terepen

John le Carré neve nem számít ismeretlennek a kémregények világában, pontosan ezért döntöttem úgy, hogy Tom Clancy után vele is szerencsét próbálok. Akárcsak Clancy-nál, Carré is nagy hangsúlyt fektet a kor politikájára, így ezúttal a Brexit került a középpontba, és legnagyobb meglepetésemre tetszett.

Az Ügynök a terepen története szerint Nat, az angol titkosszolgálat tagja, aki bár már veteránnak számít, mégis rábízzák egy halódó félben lévő állomás irányítását. Habár Natnek nem fűlik rá a foga, mégis elvállalja a feladatott. Az ottani banda szedett-vedett, vagy pedig csak kiöregedett, azonban akad ott egy ügynök, akiben látni a tehetséget. Florence egy fiatal tehetség, aki próbaidős kémként került be a Menedék nevű állomásra. A lány legnagyobb hibája, hogy a szívét-lelkét beleteszi az ügyekbe.

Miközben Nat titkosügynöki feladataiba nyerhetünk betekintést, időnként bepillantást nyerhetünk pihenőidejébe is, amit egy tollaslabda klubban tölt. Itt ismerkedik meg egy Ed nevű fiatalemberrel, akivel rendszeressé válik a hétfő esti meccs, majd az azt követő sörözés, ahol különböző politikai vitákat folytatnak. Ki mit gondol a Brexitről? Anglia, Írország és az USA politikájáról? Jónak látják-e Trump elnökségét? Nat észre sem veszi, és Ed lassan az élete minden területén jelen lesz. Beleértve a munkáját is.

A kötet elolvasása után teljes mértékben egyetértettem azzal, hogy John le Carré méltó arra, hogy ismerjék a nevét. Úgy vettem a kezembe a regényt, hogy nem értek a politikához, nem is szoktam belefolyni az ilyesfajta beszélgetésekbe, témákba, mégis értettem azt amit olvasok. Úgy adta át számomra a mai kor egyik fontos kérdését, a Brexitet, beszélt Donald Trump elnökségéről, hogy izgalmassá vált még számomra is.

Külön érdekes volt úgy olvasni, hogy tudtam, John le Carré nem csak a képzelete szüleményét osztja meg velünk a titkosszolgálattal kapcsolatban, hanem tökéletesen tisztában van annak működésével, ugyanis a szerző az 1950-es években maga is a titkosszolgálat tagjaként tevékenykedett. Pontosan ezen okból ismeri annak működését, erkölcsi rendjeit, a beszervezéseket, a hírszerzésüket és bizony a játszmáik menetét is.  Izgalmas volt belátni a kulisszák mögé és nyomon követni azt, hogy hogyan épül fel egy-egy komolyabb ügy menete. Természetesen érződött rajta Carré állásfoglalása a politikai kérdésekben, mégis körültekintően és alaposan járta át a témákat és nagyon jó meglátásokkal vetette fel őket a kötetben.

A szerző zseniálisan keverte a szálakat, a feszültség végig ott lebegett a fejem felett, holott néha nem is értettem teljes mértékben, mi is a probléma. Bár a kötet lassan és kissé lagymatagon indult, egyszer csak beindult cselekmény, egyik út/esemény követte a másikat és a könyv letehetetlenné vált.

A karakterek egytől egyig egyediek és érdekesek voltak, Nat pedig kifejezetten szimpatikus főszereplővé sikeredett. Tisztességes veterán ügynököt sikerült alkotnia a szerzőnek, aki azért vált hihetővé, mert nem próbálták meg erősnek és függetlennek beállítani. Nagyon tetszett, hogy a feleségére támaszkodott és az, hogy nem volt egy szent lélek és bemutatásra kerültek múltbéli hibái is.

Aki még csak ismerkedik a kémregényekkel, annak le Carré jó kiindulópont lesz. Hiteles, izgalmas és mindemellett ahogy említettem, jó karakterekkel is dolgozik. Az Agave Könyveknek pedig köszönöm szépen, hogy lehetőséget biztosítottak nekem egy újabb stílus kipróbálására!

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?