John le Carré – Ügynök a terepen
John le Carré neve nem számít ismeretlennek a kémregények világában, pontosan ezért döntöttem úgy, hogy Tom Clancy után vele is szerencsét próbálok. Akárcsak Clancy-nál, Carré is nagy hangsúlyt fektet a kor politikájára, így ezúttal a Brexit került a középpontba, és legnagyobb meglepetésemre tetszett.
Az Ügynök a terepen története szerint Nat, az angol titkosszolgálat tagja, aki bár már veteránnak számít, mégis rábízzák egy halódó félben lévő állomás irányítását. Habár Natnek nem fűlik rá a foga, mégis elvállalja a feladatott. Az ottani banda szedett-vedett, vagy pedig csak kiöregedett, azonban akad ott egy ügynök, akiben látni a tehetséget. Florence egy fiatal tehetség, aki próbaidős kémként került be a Menedék nevű állomásra. A lány legnagyobb hibája, hogy a szívét-lelkét beleteszi az ügyekbe.
Miközben Nat titkosügynöki feladataiba nyerhetünk betekintést, időnként bepillantást nyerhetünk pihenőidejébe is, amit egy tollaslabda klubban tölt. Itt ismerkedik meg egy Ed nevű fiatalemberrel, akivel rendszeressé válik a hétfő esti meccs, majd az azt követő sörözés, ahol különböző politikai vitákat folytatnak. Ki mit gondol a Brexitről? Anglia, Írország és az USA politikájáról? Jónak látják-e Trump elnökségét? Nat észre sem veszi, és Ed lassan az élete minden területén jelen lesz. Beleértve a munkáját is.
A kötet elolvasása után teljes mértékben egyetértettem azzal, hogy John le Carré méltó arra, hogy ismerjék a nevét. Úgy vettem a kezembe a regényt, hogy nem értek a politikához, nem is szoktam belefolyni az ilyesfajta beszélgetésekbe, témákba, mégis értettem azt amit olvasok. Úgy adta át számomra a mai kor egyik fontos kérdését, a Brexitet, beszélt Donald Trump elnökségéről, hogy izgalmassá vált még számomra is.
Külön érdekes volt úgy olvasni, hogy tudtam, John le Carré nem csak a képzelete szüleményét osztja meg velünk a titkosszolgálattal kapcsolatban, hanem tökéletesen tisztában van annak működésével, ugyanis a szerző az 1950-es években maga is a titkosszolgálat tagjaként tevékenykedett. Pontosan ezen okból ismeri annak működését, erkölcsi rendjeit, a beszervezéseket, a hírszerzésüket és bizony a játszmáik menetét is. Izgalmas volt belátni a kulisszák mögé és nyomon követni azt, hogy hogyan épül fel egy-egy komolyabb ügy menete. Természetesen érződött rajta Carré állásfoglalása a politikai kérdésekben, mégis körültekintően és alaposan járta át a témákat és nagyon jó meglátásokkal vetette fel őket a kötetben.
A szerző zseniálisan keverte a szálakat, a feszültség végig ott lebegett a fejem felett, holott néha nem is értettem teljes mértékben, mi is a probléma. Bár a kötet lassan és kissé lagymatagon indult, egyszer csak beindult cselekmény, egyik út/esemény követte a másikat és a könyv letehetetlenné vált.
A karakterek egytől egyig egyediek és érdekesek voltak, Nat pedig kifejezetten szimpatikus főszereplővé sikeredett. Tisztességes veterán ügynököt sikerült alkotnia a szerzőnek, aki azért vált hihetővé, mert nem próbálták meg erősnek és függetlennek beállítani. Nagyon tetszett, hogy a feleségére támaszkodott és az, hogy nem volt egy szent lélek és bemutatásra kerültek múltbéli hibái is.
Aki még csak ismerkedik a kémregényekkel, annak le Carré jó kiindulópont lesz. Hiteles, izgalmas és mindemellett ahogy említettem, jó karakterekkel is dolgozik. Az Agave Könyveknek pedig köszönöm szépen, hogy lehetőséget biztosítottak nekem egy újabb stílus kipróbálására!
