John Green, Maureen Johnson, Lauren Myracle – Let It Snow
Tökéletes karácsonyi ajándéknak is beillik John Green, Maureen Johnson és Lauren Myracle közös regénye, a Let It Snow, azaz a Hull a hó. Akinek van Netflix előfizetése, annak nem ismertelen a cím, hiszen a kötet megjelenését követően tíz évvel elkészült az alapjául szolgáló mozi is. Nekem volt szerencsém már megnézni, viszont egyáltalán nem nyűgözött le, így félve áltam neki az alkotásnak.
Az ünnepi könyv a három bestseller-szerző tollából került ki 2008-ban. Magyarországra 2015-ben került a boltok polcaira, 2018-ban pedig megkapta a filmes borítót is. Én az utóbbit kaptam készhez, így egy csodálatos téli sztárfotós művet vehettem a kezeim közé. A három történetet tartalmazó regény szól szerelemről, romantikáról, és a karácsony szelleméről egyaránt.
A könnyed sztorik már önmagukban is tökéletes, de a végére a három szál összetalálkozik és ekkor teljesedik ki igazán az írók zsenialítása. A szerzők írásmódját képtelenség volt megkülönböztetni, és pont emiatt lehetett annyira élvezni az egészet. A Hull a hó egy vidám, vicces, de egyben meghitt alkotás, amely minden korosztály számára tökéletes olvasmány lehet.
“Nem viccelek. A mi Waffle House-unk dugig van pompomlányokkal. A vonatjuk elakadt a hóban, és itt töltik az éjszakát. Annyi kávét döntöttek magukba, hogy valósággal zümmögnek tőle, mint a nagyfeszültségű vezeték.”
A könyv egy 24-ei hóviharról szól, amely során a vihar egy kisvárost elzár a külvilágtól – részben legalábbis. A sztoriból nem maradhat ki a szerelem, a dráma, de persze a humoros párbeszédek sem. A filmben ezeket kevésbé érzékeltem, itt viszont nagyon sokszor meg tudott mosolyogtatni. A három történet márcsak azért is hangzik jól, mert a karácsony is ennyi napból áll, így mindegyikre jut egy-egy novellaszerűség. Nem túl hosszúak, így viszonylag rövid idő alatt végezhetünk vele.
A mű Maureen Johnson “Az ünnepi expressz” irományával kezdődik, ahol megismerkedhetünk Jubilee Dougal-lal, akinek köszönhetően már az első oldal beszippantott. A főszereplőnket egy vonatra teszik fel, hogy Floridába utazzon az ünnepekre, miután a szüleit egy zavargásban letartóztatták. Jubilee felszáll a járműre, ám az elakad a hóban Gracetown közelében – ahol ugye a történet is játszódik. A lány leszáll a vonatról és elindul a semmibe, mert nem bírja elviselni a szerelvényen randalírozó pompomlányokat. Jubilee egy kis házikóban húzza meg magát, ahol társasága is akad. Mellékszereplőként találkozhattunk Jeb-bel, aki a későbbi történetekben még vissza-visszatér.
A novellát a húzónév, John Green sztorija követte, amely “A pomponisztikus karácsonyi csoda” címet kapta. Itt végre feltűnt egy igazán érdekes karakter, akit csak a “Hercegem”-ként emlegettek. Csakhogy mindenki számára tiszta legyen, a szereplő női nemű, de fiús külseje és viselkedése ellenére az álarc mögött egy hatalmas szívű lány rejtőzik. Az író három karaktert állít középpontba, akik egyikük házában töltik az ünnepeket. A karácsonyt egy James Bond-maratonnal koronázzák meg. A nagy pihengetések közepette megcsörren a telefon, a vonal tulsó végén pedig egy másik barátjuk van, a Waffle House-ban dolgozó képregénymániás hölgy, aki egy csomó pompomlányról kezd el panaszkodni.
-Tobin! – szót rám anyu rosszallóan. Nem a humorérzékéről volt híres. Ez a hivatásában nem is volt gond, hiszen senki sem arra vágyik, hogy a ráksebésze belépjen a vizsgálóba, és a következőkkel szórakoztassa el: „Bemegy egy pasas a bárba. – Mivel szolgálhatok? – kérdi a pultos. Mire a pasas: – Mije van? – Erre a pultos: – Arról ugyan fogalmam sincs, hogy nekem mim van, azt viszont tudom, hogy magának mije van: négyes stádiumú melanómiája.”
A harmadik sztori pedig Lauren Myracle tollából származik és a A malacok védőszentjéről szól. Viccet félretéve, valóban érdekes címet kapott a lezáró történet. A főszereplő egy egoista és önző lány. Abbie a helyi Strabucksban dolgozik, aki elbénázta a lehetőségét, hogy élete szerelmével lehessen. Két barátnőjének – Dorrie és Tegan – kezd elege lenne a hisztérikából, aki felveti, hogy segít Tegan-nak megszerezni egy malacot, amit Dorrie-val akarnak neki ajándékba adni.
Összességében egy szokatlan karácsonyi történetet kaptunk, amely kikapcsol és feltölt. Nem mondom, hogy többször olvasós, viszont az ünnepekre tökéletes választás lehet. Akár saját magunknak vesszük meg, akár ajándékba vásároljuk, megfelelő választásnak tartom. Ha nem tart vissza a nyálas happy end, akkor nyugodtan szerezzétek be, hiszen téli hangulatba hoz ezeken a tavaszias napokon.
Köszönet a GABO kiadónak a recenziós példányért!