John Green – Kathrine a köbön

Mindannyian számítani akarunk valakinek. Megmaradni az emlékeikben, és úgy elhagyni ezt a világot, hogy tudjuk, hagytunk magunk után valami nyomot. Különben mi értelme lenne annak a vonalnak a születési és az elhalálozási évünk között?

A Csillagainkban a hiba és az Alaska nyomában szerzője második könyvében egy olyan főszereplő szemével láthatjuk a világot, aki nyomot akar hagyni maga után. Colin Singleton-t kiskora óta zseniként tartják számon. A memóriája szinte mindent elraktároz, az amerikai elnökökről szóló tényektől kezdve egészen addig, hány Carpenter vezetéknevű ember van a telefonkönyvben. Nem talált még fel semmit, és az egyetlen érdekes dolog vele kapcsolatban az elméjén kívül, hogy mindig Katherine nevű lányokkal járt, amíg a tizenkilencedik nem szakított vele. Itt veszi fel a fonalat a történet.

Colinnak fogalma sincs, mit és hogyan kéne csinálnia, egzisztenciális krízissel szenvedve fekszik a szobájában a szőnyegen, és próbál megbírkózni K-19 hiányával, amikor is legjobb barátja, Hasszán meglátogatja, hogy kirángassa a szakítás utáni letargiából. Ennek pedig a legjobb módja az, ha a melodrámával együtt az otthonukat is maguk mögött hagyják, és egy olyan utazásra indulnak, ami majd megváltoztathatja az életüket. Kalandjuk során Colin újraélve szerelmi életének mind a tizenkilenc állomását megpróbálja megalkotni azt a matematikai elméletet, mellyel pontosan megjósolható a felek neme, kora, népszerűsége és személyisége alapján, hogy meddig fog tartani az adott kapcsolat, és ha véget ér, ki lesz a Kirúgó, és ki a Kirúgott.

John Green mint mindig, most is sokszínű szereplőgárdát vonultat fel, kezdve az isten háta mögötti kisvárosban élő Lindsey-vel és édesanyjával, vagy a baráti társaságukkal egészen a többi lakóval, akik mind a helyi gyárban dolgoznak, és szinte olyanok, mint egy nagy család. Általuk és Hasszán által, Colin egyre többet tanul meg az emberi kapcsolatokról, amiknek azelőtt csak néhány formáját tapasztalta meg, és magát is jobban megismeri.

Nem mondom, hogy könnyen, gördülékenyen olvasható, mert kell egy adott hangulat ahhoz, hogy magával rántson és még így is előfordulhat, hogy időnként vontatott a cselekmény. Ezzel szemben azonban semmi szépséghibája nincs a regénynek. Mindegyik karakter elég időt kap a “vásznon”, és a legtöbbjük jelentős fejlődésen megy keresztül, miközben az ő segítségükkel Colin is fejlődik. Semmiképpen nem olyan könyvről beszélünk, amit nem éri meg legalább egyszer levenni a polcról.

Ajánlom minden zseninek, és mindenkinek, aki nyomot akar hagyni maga után a világban.

Hozzászólások