Jodi Picoult – A két út könyve

Nagy rajongója vagyok Jodi Picoult könyveinek, amit szemfüles olvasóink talán fel is fedezhettek, ha rendszeresen olvasnak minket. Legutóbb a Tizenkilenc perc tett rám nagy hatást, most pedig ez a csodaszép borítóval rendelkező A két út könyve. Általa nemcsak Bostonba, hanem egészen Egyiptomig utazhatunk, ahol bepillantást nyerhetünk a régi sírok ásatásainak rejtelmeibe is.

A történet főszereplője Dawn McDowell, aki bizony megtapasztalja, hogy  milyen megmenekülni a haláltól. Ez a löket ad neki erőt arra, hogy visszatérjen régi szerelméhez, Egyiptomhoz, ami a kötet egyik fő helyszíne lesz. Dawn még doktorandusz korában kezdett el itt kutatni, ahol szaktársával, Wayatt-al  igen viharos kapcsolatot alakított ki, ugyanis féltékenyek voltak a másikra és annak sikereire, kapcsolataira. Dawn tehát tapasztalt kutatóként tér vissza, aki rettentő jól végzi a feladatát. Tipikusan olyan személy, aki hatalmas dolgokat vihetett volna végbe, ha nem történik az, ami.

Dawn azonban hazakényszerült Egyiptomból Bostonba, ahol kénytelen volt állást vállalni, hogy eltarthassa magát. Szépen lassan eljutott oda, hogy családot alapított és haláldúlának állt. A haláldúla ság egy olyan hospice tevékenység, ahol a haldoklót segítik, hogy lezárhassa folyó ügyeit. Minden kívánságát lesik az embernek – és annak családjának – és megadják neki a békés pillanatot a halálra. Már alapjáraton ez is egy érdekes szál lenne, azonban ezt kiegészíti az anya-lánya kapcsolat. Meret ugyanis önértékelési zavarokkal küzd, ami megnehezíti a kettejük közötti viszonyt, amire ráülepszik még Dawn és a férje közötti kapcsolat is.

Dawn tehát otthagyta Egyiptomot és egy teljesen másik életet kezdett, távol álmai munkájától.

A történet fokozatosan bontakozik ki a szemünk előtt. Megismerhetjük a korai, doktorandusz éveket, azokat, amikor találkozik és felfedezik egymást férjével a hospice otthonban, aztán pedig végig követhetjük a család nehézségeit és a visszatérést Egyiptomba. Na de vajon miért is utazik oda Dawn? Miért szánja rá magát?

A két helyszín és idősík váltakozik a kötet során, Dawn bostoni élete, ami párhuzamosan halad az egyiptomival. Egyszerre ismerhetjük meg a nő mindkét oldalát, ami egy dologban azonos, mégpedig hogy mindkét esetben a halállal foglalkozik.

Míg egyikben a halálba kíséri az embereket, a másikban felfedi.

Izgalmas volt ezt a két hivatás alaposabban megismerni, és ez az, ami igazándiból mindig lenyűgöz Picoult-ban. Az, hogy mennyire alaposan utánajár a dolgoknak. A könyvben számtalan kép, ábra és írásjel van feltüntetve, amiket az írónő elmagyaráz, ragozni és olvasni tanít minket, temetkezési szokásokba avat be sőt, még a kvantumfizikáról is magyaráz nekünk! Odáig vagyok az írónőnek ezekért az aprólékos munkájáért.

– Jól vagy? – motyogta.
Mivel egész testemben hozzásimultam, inkább éreztem, mint hallottam a hangját.
Jól voltam?
A következő pillanatban már nagyot nyögött a súlyom alatt, mire gyorsan legördültem róla.
– Köszönöm, hogy elkaptál – hálálkodtam.
– Köszönöm, hogy eltörted a térdem – morogta, majd megmasszírozta a térdét, és nagy nehezen feltápászkodott. – Azt hittem, kettőnk közül elvileg én lennék a balszerencsés.

Azért természetesen nagy hangsúly van Dawn mellett a többi karakteren is. Alapvetően a két férfi karakter is roppant érdekes, hiszen mindketten fontos szerepet játszanak a nő életében és egyik sem egy negatív figura. Dawn és a férje Brian viszonya pedig nemcsak rájuk, de a gyermekükre is hatalmas hatással van, így nagy feszültségforrás volt pont ezért a kulcskérdés, hogy mégis miért szánhatta rá magát az utazásra? Hogy hagyhatta ott nemcsak a férjét, hanem Meretet is? Picoult ugyanis egy végtelenül kedves és türelmes, odaadó férjnek és apának ábrázolta őt.

Ugyanakkor ott van Wyatt is, aki bizony nagy hatást gyakorolt Dawn-ra. Ő az a férfi, akit nem tud kiradírozni az elméjéből, akit tulajdonképpen sosem tudott elfelejteni. Jóképű, szexi, vonzó, incselkedő és még kedves is. Wyatt szeretné megérteni, hogy hogyan és miért jött vissza, ahogyan mi is és összezavarodunk mi magunk, olvasók is. Hiszen Picoult a folyamatos párhuzamos történetmesélésével, azzal, hogy tulajdonképpen két tök különböző történetet tár elénk egyszerre – mintha nem is ugyan arról a nőről lenne szó –, minket is döntésképtelenné tesz. Kinek szurkoljunk? A szexi egyiptológusnak vagy a kevésbé helyes, ám odaadó apának?

Az írónő zseniálisan ötvözi a szerelmi szálat az egyik legmisztikusabb és érdekfeszítő hellyel, a kvantumfizikával és az olyan komoly elemekkel, mint a halál és a család.

Egy végtelenül összetett és csodálatos valamit alkotott, amit képtelenség letenni. Hiszen tegye fel a kezét az, akit nem foglalkoztatott már legalább egyszer életében az ókori sírkamrák és a hieroglifák? A múmiák és a mumifikálás?

Ezeket az izgalmas elemeket vegyítette össze a halál fájó érzésével, a gyermekkori önértékelési zavarokkal és a döntéseink fontosságával. Filozofikus és elgondolkodtató kérdések tömkelege A két út könyve, ami egy újabb kedvenc lett.

Hiába törik össze a szívünk, a szemetet akkor is ki kell vinni. A bevásárlást akkor is el kell intézni. A kocsit akkor is meg kell tankolni. És akkor is gondoskodni kell azokról, akik ránk szorulnak.

Jodi Picoult most másként fejtegeti az életet és a halált, az ember azokhoz való viszonyát. Nehéz és elgondolkodtató kérdéseket fejteget és egy nagyon nagy igazságot, mégpedig azt, hogy egy életünk van. Ezt az életet pedig bizony meghatározzák a döntések. Ezeknek a döntéseknek pedig nem csak hatásaik vannak, de hátterük is, amik legalább olyan érdekesek és fontosak.

Vajon mi úgy éljük az életünket, ahogyan azt szeretnénk?

A recenziós példányért köszönet az Athenaeum Kiadónak!

Anneleen Bru – Így neveld a macskádat

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?