Joanna Courtney – Vaskirályné
Időről-időre hangoztatom, hogy mennyire szeretem a történelmi regényeket, pláne, ha történelmi romantikusról van szó. Joanna Courtney sorozata Shakespeare drámáinak szereplőit dolgozzák fel, emiatt pedig kifejezetten a kedvencem, hiszen egytől-egyik akció és érzelemdús kötetek. Mai cikkünkben a zárókötetről lesz szó, amely a Vaskirályné címet viseli.
A történetről
A regény egyik főszereplője Lear király legifjabb leánya, Cordelia, aki messze földön híres a tenyésztett kutyáiról. Több törzs is tőle vásárolja vadászkopóit, így kerül hozzájuk a kovácsinasként dolgozó Taran, aki egyből felkelti a fiatal hercegnő érdeklődését. Mindeközben kisebbik nővére Regan, minden idejét erejének növelésére fordítja, hiszen a lánynak az edzés a mindene. A nyugodt és kiegyensúlyozott testvérek közül kitűnik a legidősebb lány, Goneril, aki majd egyszer átveszi a törzs irányítását.
Goneril elszánt és törekvő személyiség, ami pedig a csavart viszi az egészbe, hogy a hatalom és a becsvágy sem áll tőle távol. Neki köszönhetően a város habár bizonyos szinten fejlődni fog, mégis kibillen a megszokott nyugalmából. Cordelia mindennél jobban szereti két testvérét és sokat jelent neki hármuk egysége, vagyis az Anyaistennő hármas megtestesülése (víz, tűz, föld), amely bennük teljesedik ki. Vajon meg tudják ezt őrizni?
Több szemszög, érdekesebb vonalvezetés
Aki olvasta az Tűzkirálynét és A véres királynét, az tudhatja, hogy a Shakespeare királynéi sorozatban leginkább két főszereplőt követhetünk nyomon a történet során. Itt ez picit másképpen alakult, mivel ebben a részben jóval több karakter szemszögébe kapunk bepillantást. Egyrészt ugye itt van nekünk Lear király három lánya, Goneril, Regan és Cordelia, akik közül mindegyikük kiemelkedik kisebb-nagyobb mértékben, másrészt viszont betekintünk olyan szereplők életébe is, mint a druida vagy a kovács. Ez azért volt érdekes, mivel így az ő mesterségeikbe is bepillantást nyerhettünk, ezzel feltérképezve a korabeli elit, mint például a druidák és hercegnők, másrészt a munkások életét is, Taran által.
Erős és magabiztos női karaktereket sorakoztat fel.
Ráadásul azt is nagyon élveztem benne, hogy matriarchális klánokról olvashatunk a kötetben, így megismerhetünk több korabeli hagyományt, szokást, amivel korában jómagam nem találkoztam. Furcsa volt számomra, hogy a nők választják ki házastársukat, ugyanakkor érdekesnek és igen felvillanyozónak találtam. Habár, ettől függetlenül nem tudnám elképzelni azt, hogy én kérem meg a kedvesem kezét.
Habár Goneril nem lett a kedvencem, érdekes volt a karaktere, mert míg testvérei visszafogottabbak és lágyak voltak – még Regan is a maga stílusával -, addig a legidősebb hercegné céltudatos és ádáz volt, nem félt bevetni semmit azért, hogy ő irányítson. Mavelle, a törzsfő lenyűgöző volt a tudomány iránti szeretetével, csendes volt és bölcs, ami igazán hitelessé tette az idős hölgyet. Cordelia lágy volt és aranyos, igazán kedvelhető karakter, akinek jót tett az idő, neki sokkal inkább a jellemfejlődése említésre méltó.
A Vaskirályné gyorsan és dinamikusan építkezik, amely nagyban hozzásegített ahhoz, hogy el tudjak merülni a Kr. e. 500-as évek világába. Ez egy nehéz kor, amelyről alig van adat, mindössze a szájhagyományokra támaszkodhatnunk. Ezt természetesen kiemeli az írónő is, elmondása szerint nagyon sok mindent ő maga álmodott meg Lear király lányainak története leírásakor. A legendákat, hagyományokat mindettől függetlenül biztos kézzel építette bele a kötetbe, ezzel nagyban színesítve a cselekményt.
Hogyha te is kíváncsi vagy arra, hogy milyen lehetett az a rendszer, ahol női vezetők voltak, hogy mennyit ért egy druida szava és jelenléte, milyen volt azaz időszak, mikor a törzsek, népek még nem háborúztak egymással, akkor ez egy érdekes kötet lehet számodra is. Én kifejezetten szeretem a történelmi regényeket, engem mindig lenyűgöznek az ilyen jellegű könyvek, így én bátran ajánlom nem csak a Vaskirálynét, de az egész sorozatát Joanna Courtney-nak.
A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!
