Joanna Courtney – Tűzkirályné

Megérkezett a Shakespeare királynéi sorozat folytatása! Joanna Courtney A véres királyné után most a Tűzkirályné című kötettel jelentkezett, ezzel egy újabb csodálatosan izgalmas történelmi regényt adva az olvasóknak. Ezúttal Hamlet történetét veszi górcső alá, melynek a középpontjában a zavaros lelkű Ophelia áll.

Ha esetleg nem ismered a sorozat első részét, nem kell izguljál, a Tűzkirályné egy teljesen önálló kötet, amely A véres királynétól függetlenül olvasható. Macbeth után most a hetedik századi Dániába kalauzolja olvasóit, ahol Hamlet frissen lett Jütland hercege. Hamarosan egy ünnepség veszi kezdetét, ahol a királyt, Ottót megölik, a helyébe pedig az örökös, Hamlet helyett Otto testvére, Feng kerül. Az újdonsült uralkodó azonban nem szívleli Hamletet, így fogja magát és a halálba küldi. Ophelia azonban ravasz és rájön a tervre és eléri, hogy Hamlet ahelyett, hogy meghalna, beházasodjon a Berniciai uralkodóházba. De vajon Ophelia hogy viseli, hogy szeretője megnősül? Hamlet hogyan szerzi meg mégis a trónt?

Nagyon vártam a kötet érkeztét, a Hamlet ugyanis a kedvenc drámám Shakespeare-től, így kíváncsi voltam, hogy ezúttal mit fog hozni nekünk az írónő. Őszintén bevallom, nem csalódtam. Habár – ahogyan az sejthető volt – sok mindenben eltért az általam ismert Hamlet sztoritól, egy pillanatig sem fájt érte a szívem, hiszen végig pörgős és akciódús volt.

A történet során három női szereplő sorsát is megismerhetjük.

Ahogyan azaz előző kötetnél is történt, ezúttal is három nő szemszögéből ismerhetjük meg a cselekményt. Ophelia, Flora és Mairi különböző módon kerülnek az ifjú herceg életébe, ugyanakkor ennél különbözőbbek talán nem is lehetnének. Míg Ophelia egy vérbeli harcosnő, addig Flora egy csupaszív hölgy, aki mindenkiben igyekszik a jót látni. Mairi pedig egyszerre szánni való, ugyanakkor izgalmas karakter is, hiszen mélyen vallásos, aki bár esetlennek tűnik sokszor, mégis erősnek tűnő nő, aki sok mindenkivel bánik ellenségesen.

Egytől-egyig érdekesek, azonban a főszereplő Ophelia mégis kiemelkedik közülük, hiszen őbelőle kapjuk a legtöbbet, mint címadó szereplő. Nagyon érdekesnek tartottam az ő karakterét, mivel nőként a katonák között élt, gyakorlatozott és nőtt fel. Nem hordott szoknyát, a haját nem a korabeli divat szerint hordta, csúnyán beszélt és önfejű volt, mégis odáig voltak érte a férfiak. Teljesen lenyűgözött.

Aztán ahogyan haladtunk előre a történetben, ismertem meg jobban a múltját, világnézetét és látásmódját, egyre inkább távolodtam el tőle. Habár megértettem az indítékát, mégsem bírtam elfogadni, érthetetlenül álltam a tettei mögött és jogtalannak éreztem az időnkénti felháborodását, ami Hamletet illeti. Egészen a kötet majdnem legvégéig viaskodtam magammal, hogy kedvelem-e vagy sem. Ettől függetlenül, tagadhatatlanul zseniális karakter.

Nem úgy, mint Hamlet, aki kicsit unalmasra sikeredett. Nagyon sokáig egy gyámoltalan hercegnek gondoltam, mivel azt leszámítva, hogy feleségül akarta venni Opheliát, semmi újat vagy izgalmasat nem hozott a cselekménybe. Csak sodorta a szél, ment amerre küldték vagy amerre Ophelia húzta és ennyi. Emiatt annál inkább értékeltem, mikor egy-egy határozottabb megmozdulást tett, ilyen esetekben éreztem egyedül, hogy megérdemli Ophelia szerelmét.

A kereszténység mellett a pogány hitbe is bepillantást nyerhetünk.

Habár Dániában kezdődik és fejeződik be a regény, a cselekmény nagy része Skóciában, illetve a mai Nagy-Britanniában játszódik. Hamlet utazásának köszönhetően így tehát bepillantást nyerhettünk ezen térségek vallásába is, amely kifejezetten érdekes volt számomra. A Valhalláról például még nem is hallottam, így teljes mértékben lebilincselt minden olyan téma a Tűzkirályné során, ahol a pogány ünnepekről volt szó, illetve ahol az istenségeikről beszéltek. Mi több, a kötet végén a szerző külön pontokba szedte a 600-as évekbeli hitet, ünnepeket és a kereszténységre gyakorolt hatásukat, ami csak tovább mélyítette az érdeklődésemet.

Eseménydús és fordulatos regény a hetedik századról.

Ophelia például nagyon vágyott arra, hogy halott szüleivel beszélhessen, így ő kifejezetten kereste az alkalmat, hogy megtudja például azt, mi vár az emberre a halál után, illetve hogy megtudja, milyen a Valhalla, vajon tényleg odakerülnek-e az emberek. A keresztény Mairival való találkozása többek között ezért volt kifejezetten érdekfeszítő.

Hamlet és Ophelia regénye abszolút kikapcsolt, hiszen az ő történetük egyáltalán nem hétköznapi. A Tűzkirályné szépen felépített és Joanna Courtney tökéletesen eltalálta azt, mikor és hogyan váltogassa a szemszögeket a női karakterek között. Nekem valahogy jobban ment a kémia A véres királynéval, de nem lehet okom panaszra, az írónő ugyan úgy levett a lábamról.

Aki szívesen olvasna egy könnyedebb sztorit Hamletről, mint Shakespeare drámája, annak ez nagyon fog tetszeni, de annak is, aki szereti a történelmi regényeket és nem bánja, hogy picit jobban elmerül a pogány és a keresztény hitvilágban. A szerző jegyzetét pedig őszintén ajánlom mindenkinek, ugyanis bőven akadnak ott érdekes dolgok!

A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!

Jennie Fields – Sorshasadás

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?