Janet Evanovich – A kincsvadász
Idén jelent meg Janet Evanovich legújabb regénye, A kincsvadász, amely egy kalandokkal teli, izgalmasnak ígérkező sorozat első része. Ha tehát szívesen olvasolnál a nyár – vagy az év bármely szakában – egy okos, furmányos női kincsvadászról, akkor íme egy remek ajánló hozzá!
A történetről
Gabriela Rose biztosítási csalásokra és kincsek felkutatására specializálódott magánnyomozó, aki legújabb megbízatására önkéntesen vonul, ugyanis szülővárosát egy természeti katasztrófa teljesen tönkretette és félő, ha nem szereznek pénzt, a szüleinek el kell adniuk a házukat. Így hát egy családi legendát és nagymamája utasításait követve Gabriela elindul, hogy megkeresse Salamon király pecsétgyűrűjét. Ehhez azonban fel kell keresnie volt férjének házát, ahol úgy tűnik el van rejtve egy titokzatos napló, ami tartalmazza a gyűrűhöz vezető térképet.
A betörés azonban nem jár sikerrel, Gabriela lebukik, ami miatt kénytelen magával vinnie csalóka exférjét Rafert, aki – meglepő módon – megértve Gabriela indítékát, mindenáron csatlakozni szeretne a kincskereséshez. Az út azonban nem alakul zökkenőmentesen, ráadásul visszatérésük sem jelenti azt, hogy vége van az eseményeknek, az agresszív perui drogbáró ugyanis hazáig követi őket, hogy megkaparintsa a híres pecsétgyűrűt.
A kincsvadász nagyon könnyű, gyorsan pörgő, kalandos olvasmány, ami a nyári időszakra tökéletes választás lehet, ha egy kis akciót keresel a könyvekben. Bár, itt a “kis” akció az lehet enyhe kifejezés, ugyanis folyamatosan követik egymást az események és sosincs megállás. Gabriela és Rafer egyik kutyaszorítóból kerül a másikba, minek következtében el is gondolkodtam az olvasása közben, hogy vajon ha én lennék a kincsvadász, vajon kihúznám-e egyáltalán a könyv közepéig?
Mint egy mozifilm
Az egész könyvet úgy képzeltem el, mintha egy női Indiana Jones film pörögne a szemem előtt. Különböző fegyverek, ereklyék, a dzsungel, nekem nagyon adta a sztori. Ráadásul élveztem a humort, ami itt-ott felbukkant a könyv olvasása során! Szeretem, ha az olvasmány feszült légkörét itt-ott megtöri a szerző egy kis humorral, itt pedig a Gabriela és Rafer, illetve néha a mellékszereplők között is elő-előfordultak szórakoztató szóváltások, megjegyzések, amik abszolút feldobták az egészet.
Ki a is a valódi kincsvadász?
Az egyedüli amit sajnáltam picit Janet Evanovich regényében, hogy Gabriela időnként olyan esetlennek tűnt, hagyta, had irányítson Rafer és kiengedte a kezéből a stafétabotot, holott elvileg ő volt a kincsvadász! Annyira fura volt az egészben, hogy én szinte végig a férfit éreztem a vezető egyéniségnek még akkor is, mikor a nő oldott meg jó pár kutyaszorítót. Bár lehet ez azért volt, hogy az olvasók megkedveljék a laza, jó humorú férfit – ami egyébként sikerült is, mert bár voltak érdekes szituációk a múltjában, számomra igen szimpatikus karakternek bizonyult. Érdekes módon pont Gabriela nem került közel a szívemhez, ami a pozitív karaktereket érinti. Ez talán pont az előbb említett okok miatt történhetett.
A legmeglepőbb az volt számomra, hogy a mellékszereplők közül mennyire megkedveltem a drogültetvényt termesztő Pepét és társát. Az, hogy ez mennyire etikus, és a vele való együttműködés mennyire okés, ne firtassuk, mindenesetre nagyon szerettem a humorukat.
Hangulatos olvasmány
Úgy gondolom, hogy A kincsvadász mint sorozat első része, teljesen rendben volt. Megismerhettük Gabriella Rose munkásságát és az őt körülvevő személyeket, valamint az alapszituációt is. Az írónő könnyedén és gördülékenyen vezette végig a cselekményt és nagyon hangulatossá varázsolta a regényt a változatos helyszínekkel.
Ha te is szívesen olvasnál egy szórakoztató, akciókkal teli kincsvadászokról szóló történetet – főleg női kincsvadászról szóló történetet, akkor A kincsvadász című regény egy jó választás lehet. Még sosem olvastam korábban Janet Evanovich-tól, de ezután biztosan szemmel fogom tartani a műveit. Ez ráadásul a Gabriella Rose sorozat első része, tehát még bőven olvashatunk a nő kalandos utazásairól!
A recenziós plédányért köszönet a General Press Kiadónak!
