J. D. Barker – A hívás

Idén év végén jelent meg J. D. Barker legújabb regénye, A hívás, amelyet már nagyon-nagyon vártam. A Dracul és A madártollas gyilkosságok után rajongója lettem a szerzőnek, így nem is volt kérdés, hogy elolvassam-e a többi művét. Lássuk, vajon sikerült-e meghaladnia a várakozásomat!

A történetről

A történet egyik főszereplője Jordan Briggs, aki egy népszerű rádiós műsort vezet minden hétköznap reggel 6-tól 10-ig. A kötet elején Jordan késésben van, ezért az út közepén leállítja az autóját és futva teszi meg az utat a stúdióig, nehogy a hallgatók nélküle kezdjék meg a kedd reggelüket. A téma végül ez is lesz a műsorban ahelyett, hogy a jelen levő szenátorral beszélgetne, akit a nő nem hajlandó meginterjúvolni a műsorában, inkább egy telefonálót választ, aki játszani akar vele. Ám hamar kiderül, Bernie nem kifejezetten érdekes, mi több, elég unalmas alak, a játék pedig csak annyi, hogy választania kell, taxi vagy uber? Jordan választ, majd robbanások veszik kezdetét a városban. Vajon mi történhetett?

– A magadfajta emberek, akik túlságosan elfoglaltak ahhoz, hogy a hétköznapi dolgokkal törődjenek, olyanok, mint a gyűjtögetők. Telezsúfolod a garázsodat mindenfélével, amit majd holnap fogsz elintézni, és meg sem fordul a fejedben, hogy esetleg nem lesz holnap.

Jordan mellet komoly szerepet kap a New yorki rendőrség gyilkossági nyomozója, aki a történet alatt a közlekedésrendészetre került egy büntetés miatt. Ő aznap reggel találkozott a rádiós műsorvezetővel, ugyanis szemtanúja volt annak, ahogyan az egyszer csak elfut, hátrahagyva az autóját. Mivel követi a nőt, pont a helyszínen tartózkodik, a robbanások bekövetkeztekor, így Jordanen kívül Cole lesz a másik szemszög, amelyet A hívás során láthatunk. Ennek köszönhetően az áldozat mellett egy nyomozó szemszögébe is bepillanthatunk.

Aki olvasta A madártollas gyilkosságokat – A negyedik majomról vagy a Szíve mélyén sötétségről én egyenlőre még nem tudok nyilatkozni – az érezni fogja, hogy egy picit más stílusú és hangulatú A hívás. Picit lazább, pörgősebb, kevésbé sötét. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy nagyon mozgalmas gyorsan olvastatja magát és nem hagy nyugodni. Idén valahogy a lassabb lefolyású krimik kerültek a kezem közé, kevés ilyen sodró olvasmányom volt, így nagyon jól esett picit mást a kezemben fogni.

Aktív és feszültséggel teli történet, amely odaszövegez maga elé.

Ha pedig azt mondom, hogy pörgős és eseménydús, az úgy is van. Folyamatosan történetek az események, Jordan feladata, hogy vonalban tartsa azt, akit a robbantásokkal gyanúsítanak, így a hallgatók élőben követhették az eseményeket. A fenyegetőzéseket, a gyilkosságokat, amik egyre durvábbak, az olvasó pedig csak kapkodja a fejét, miközben azon agyal, mi fog történni éppen. Aki tehát szereti az olyasfajta krimiket, thrillereket, ahol a gyilkos előszeretettel írja körül azt, mit művelt az áldozataival, az biztosan szeretni fogja.

Pláne, hogy az események gyors haladását nem csak a sok fordulat adja meg, hanem az is, hogy a fejezetek rövidek, Cole és Jordan szemszöge akár pár oldal után váltakozik, így folyamatosan ott a feszültség a levegőben. Majdnem minden egyes rész drámaian ér véget, sosem tudtam, melyiket várom inkább. Azt, hogy tovább nyomozhassunk a férfival vagy azt, hogy halljuk mi történik éppen a műsorvezetővel vagy annak családjával? Az elkövető mindkét fejezetben hatalmas hangsúlyt kap, hosszú elbeszéléseivel és zsarolásaival, megfélemlítéseivel, így tőle nem igazán kell megválnunk.

Érdekesség, hogy bár nagyon szurkoltam azért, hogy minden rendben legyen vele, Jordan karaktere volt a leginkább ellenszenves. Nyers és vad személyiséget kapott, akit bár elég okosnak tartottam, mégis az önzősége miatt valahogy távol maradt tőlem. Úgy éreztem, ő az a személy, aki mindenben és mindenkiben azt keresi, hogyan tudna benne turkálni, kiforgatni, műsort csinálni belőle ami a szakmájában lehet hogy jó, de én szerintem pont emiatt biztosan nem hallgatnám a műsorát. Cole ezzel ellentétben nagyon szerethető volt. Ő volt az, akiben minden reménységem volt, hogy ő lesz hős és megment mindent és mindenkit. Imádtam, akárcsak a minden rossz mögött álló személyt, akit elképesztően betegnek tartottam, hiába értettem meg a dühét.

Összetett személyiség volt a telefonáló, aki fontos kérdéseket vetett fel.

És hogy miért szerettem? A hosszú eszmefuttatásait nagyszerűnek tartottam, hiszen ezek által mélyen beleláthattunk. Mi volt az ő múltja és története, miért lett olyan, amilyen. Miért akar bosszút állni a műsorvezetőn és akart a többi, immár halott emberen. Megismerhettük, hogy miért lett elvetemült és hogy ő tulajdonképpen milyen összetett személyiség. Általa fontos témákat érintünk, mint például a politika vagy éppen az, hogy mi mindent meg nem teszünk egy kis pénzért vagy éppen a nézettségért, hallgatottságért. Hol vannak a határaink, mások határai?

Cole tizenkét éve szolgált rendőrként, és már többször is megfordult a fejében, hogy rosszul döntött, általában akkor, amikor golyók vagy kések repültek felé.

Összességében nekem nagyon tetszett, továbbra is nagyon kedvelem a szerző stílusát. Jó volt picit mást is látni tőle és megtudni, hogy egyéb műfajban is tehetséges, nem csak a thrillerben. Mert bár megkapta ezt a címkét, mégis talán én inkább kriminek titulálnám. Aki szeretne olvasni egy jó kis versenyfutást az idővel, egy pörgős, élvezetes akciókrimit, annak bátran merem ajánlani.

A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!

Matthew Baker – Egy nehéz nap Utópiában

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?