Interjú

,,Heti 2-szer másfél óra szórakozásnak indult az egész” – Interjú Popovics Richárd versenytáncossal

By

Amikor elhatároztam, hogy Popovics Richárdot fogom faggatni a táncról, és táncos életéről, akkor egészen másra számítottam. Fiatalsága miatt azt gondoltam, hogy beleveti magát mindenbe hiszen a huszonéveseké a világ. Aztán a beszélgetésünk alatt kiderült, hogy egy komoly és megfontolt és sikerei ellenére két lábbal a földön álló fiatalemberrel társalgok. Richárd példaértékű lehet a jövő fiatalsága és táncos nemzedéke számára. 

A következő sorokat azoknak az olvasóinknak ajánlanám akiket érdekel a táncművészek világa, illetve azoknak akik szeretnék megtudni kiből és hogyan lehet táncos.

Mikor kezdtél el táncolni? Hogyan jött az életedbe a tánc?

Általános iskolába kezdtem 1-2. osztályban, mikor mindenki csinált valamit az iskola után, és gondoltam nekem is kéne valami. Sok lány járt táncra, tehát én is beiratkoztam. Ez mind Sátoraljaújhelyen történt. Mert én ott születtem, és odajártam általános iskolába. Heti 2-szer másfél óra szórakozásnak indult az egész. Szerintem nagyjából ennyi a kezdetek.

Az elemi iskolát mi követte? Tánctagozatos suli?

Aztán hova tovább. Ugye a nagy kérdés. Sok kedvem nem volt sima gimnáziumba menni. Nem volt rossz mozgásom a tánchoz, tehát próbáljunk meg egy tánciskolát. De hol van legközelebb… Hát Nyíregyházán. Úgyhogy szüleim nagy fájdalmára már 14 éves koromban elköltöztem otthonról, és elkezdtem a táncot komolyabb szinten tanulni az Abigélbe (nyíregyházi Abigél Többcélú Intézmény – a szerk.) Nagyon jól ment a balett, modern tánc, néptánc. De elkezdtem mellette komolyabban foglalkozni a versenytánccal is, ami nagyon megtetszett, és az hogy magasabb szinten űzzem. Akkor álltam össze Bertli Petrával. 9. osztályban és 10. első félévében jártam Nyíregyházára. Közben kaptam a lehetőséget, hogy felkerüljek Pestre, így tehát 16 évesen fel is jöttem a Talentum Szakiskolába miközben a Kovács Pál Gimnáziumba jártam párhuzamosan. De így sem hagytam abba a versenytáncot. Elkezdtem párt keresni, mert ugye Petrával már nem tudtunk tovább együtt táncolni.

A középiskolai időszak után mi következett? Egyetem egyből? Vagy tettél esetleg egy kis kitérőt?

Megszereztem az OKJ papíromat, úgyhogy ott lényegében volt egy év, amikor csak táncoltam. Aztán jött az egyetem. De amikor feljöttem Pestre akkor új párral kezdtem el a versenytáncot, Dénes Edinával. Akkor kezdődött el minden komolyabb szinten.

A Magyar Táncművészeti Egyetemre mennyire volt nehéz a felvételi? Hogyan élted meg az egyetemista éveket? 

Mi ugye levelezőn végeztük el az egyetemet, hiszen modern- társastánc szakirányban csak így indult képzés. Nem volt nehéz nekem, azért mert nagyon jó alapokkal kezdtem az egészet. Viszont amiatt nem volt könnyű, hogy az iskola mellett mindennap edzés, hétvégén versenyzés volt. És mivel már kezdenek megismerni a táncvilágban, ezért nem az van hogy jó lesz az a kettes, hanem azért jó lenne az elvárásoknak megfelelően teljesíteni itt is.

Miért pont a versenytánc lett az életed, és nem a néptánc mondjuk?

Nekem sokkal jobban tetszik. Ebben a táncirányban sokkal jobban ki tudom magam fejezni. Elég sok mindent próbáltam, és nem csak 1-2 hétig, hanem évekig. De ebben éreztem magam otthon.

Szerinted mi kell ahhoz hogy valakiből táncművész, esetleg versenytáncos legyen?

Ez attól függ, ki milyen szinten akarja csinálni. Minden szinten más dolgok lépnek be. De legfőképpen elhivatottság, és természetesen egy kis tehetség sem árt.

Melyik díjadra vagy a legbüszkébb?

2 éve folyamatosan 10 tánc ranglistán a döntőben táncolunk. Voltunk már hatodikok, de voltunk a második helyen is. Megnyerni sajnos, még nem sikerült. Aztán a Magyar bajnokságon szintén döntőben táncolunk két éve. Ott van egy 5. és 6. helyünk. Aztán 1 évig vezettünk itthon a 10 tánc ranglistán, ami folytán mi képviseltük hazánkat a 2017-es marseille-i világbajnokságon, illetve az Európa-kupán is Lengyelországban. Ezt mind 6 év alatt sikerült elérni. Talán erre vagyok a legbüszkébb. Nagyon kevesen mondhatják el ezt ennyi idő alatt.

Ki volt a legmeghatározóbb mestered?

A latin tanárom Kiss Noel személyében, és a standard tanárom, Jebelóczki Richárd. Nekik köszönhetek legfőképpen mindent. Aztán persze nagyon sok tanárral dolgozunk, de ők azok akikkel heti szinten többször találkozom.

Mi a legnagyobb vágyad a táncművészetben? 

Vágyam, célom annyira nincs meghatározó, mivel nagyon szubjektív sportág ez. Ezért sok mindenen múlik, hogy egy táncosnak teljesen összejöjjenek a dolgai, és mindent elérjen amit szeretne. Inkább azt szeretném csak, hogy elismerjenek minél jobban és minél többen, és ez pont elég.

Érdekelne, hogy táncosként mi a saját mottód?

Nincs saját mottóm. Csak dolgozok nyáron amikor más pihen, hétvégén amikor más bulizik. És tudom hogy jó lesz és ott leszek, ahol majd lennem kell.

Mit üzennél a jövő táncos palántáinak?

Azt, hogy sose adják fel könnyen és tűrjék el a pofonokat, kudarcokat, mert attól lesznek erősek és dolgozzanak keményen mert aki keményen dolgozik, annak mindig megtérül a befektetett munka és mindent el tud érni, amit csak akar.

 

Külön köszönetet szeretnénk mondani Bertli Petrának, aki által rátalálhattunk az interjúalanyunkra. 

Képek forrása: x

 

 

 

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: