Sokan kíváncsiak vagyunk a kedvenc íróink háttér történetére, mi segítette át őket a nehéz időszakokon, hogyan készültek el kedvenc regényeink. Ezért ma egy interjút hoztunk össze nektek, a magyar urban fantasy megújítójával (vagy inkább megteremtőjével?), Virág Emíliával. A nevét a méltán népszerű Sárkánycsalogató, illetve Boszorkányszelidítő kapcsán ismerhetjük. Történetei mind kedves kis hazánkban játszódnak (ha nem éppen egy párhuzamos dimenzióban), jócskán tartalmaznak népmesei elemeket és pár kellemes agymenést.
Nem húzom tovább az időt, jöhet az interjú!
Mikor vetted észre, hogy író szeretnél lenni? Illetve mi volt az az esemény, ami kiváltotta belőled, hogy neked muszáj írnod?
Amikor megtanultam írni, írtam egy mesét. Aztán folyamatosan jöttek-mentek a történetek, egyet-kettőt megpróbáltam megírni, tizenévesen tele voltam félbehagyott regényekkel (akkor még kézzel írva, valahol meg is találtam ezeket a füzeteket múltkor). Utána kb. tíz évig nem írtam semmit. Persze ez alatt végig ott volt, hogy el kellene kezdeni, meg is volt a történet, folyamatosan fejlődött, jeleneteket képzeltem el, szereplőket, de akkoriban úgy voltam vele, hogy soha nem sikerülhet. Sem megírni úgy, hogy jó is legyen, sem a megjelenés. 2012-ben “őrültem meg” annyira, hogy elkezdjek írni. Beteg voltam; semmi halálos, valami aljas-sunyi influenza, öt napig tartó, negyven fokos lázzal, amikor semmi másra nem voltam képes, mint a plafont bámulni. Végiggondoltam a meg-nem-valósult terveket meg álmokat, és az egyik az írás volt. Azóta nem nagyon álltam meg.
Honnan jön az ihlet? Mi segít?
Mindenhonnan. Azt vettem észre, hogy a leginkább akkor, ha körülöttem is történnek a dolgok: utazás, munkahelyi események, egy séta a városban.
Honnan jönnek a népmesei elemek? Emlékek a gyerekkorból vagy pontos utánajárás?
Kicsit mindkettő, a népmesék a gyerekkorból, a néphagyományok, hiedelmek kutatás után. Szőnyegszövést tanultam a főiskola mellett, és a tanfolyamon ismerkedtem meg a néphagyományokkal, néprajzi alapismeretekkel. Innen az érdeklődés. A könyvek előkészítési fázisában nem csak netes, könyvtári kutatást is végeztem. Az így összeszedett anyagok rengeteg ötletet, ihletet adtak.
Voltak nehéz időszakok a könyvek megírása alatt? Mi segített ilyenkor?
Voltak, van olyan, amikor írás közben úgy érzem, nem tudom folytatni, kifogyok az ötletekből. Akkor hagyni szoktam, csinálok mást. Meg főleg akkor van ilyen probléma, ha sürgetni akarom, ha azért ülök le írni, hogy kész legyek időben. A Sárkánycsalogató harmadik részénél elengedtem ezt a problémát, és nem is volt elakadás így, hogy hagytam magamnak időt feltöltődni. Lassabban lett kész, de hagytam kifutni. Azt vettem észre, hogy a kreativitás kifullad, ha nem ülök le néha “befogadni”, katarzist átélni, mondjuk élőzenével, filmmel, könyvvel stb.
A Sárkánycsalogató kiadásánál akadtak nehézségek? Kezdő íróként mennyire volt nehéz kiadót találni és kiadatni a regényt?
Elég tudatosan álltam neki. Mielőtt nekiálltam elküldeni, megnéztem a kiadók kínálatát (hogy hova illeszkedne, “beleillik-e a profilba”, ahogy írással foglalkozó oldalakon szokták javasolni). Utána összeállítottam egy anyagot: szinopszis, bemutatkozó levél, és kézirat. Nem küldtem el egyszerre több helyre, abból a megfontolásból, hogy ha véleményt kapok valahonnan, és úgy utasítanak el, akkor tudom még fejleszteni a kéziratot, mielőtt megint elküldöm. Az Athenaeum Kiadó a második hely volt. Egy korábbi kézirattal sokkal több elutasítást kaptam, meg volt egy időszak, amikor minden pályázaton indultam, amin csak lehetett. Az elutasításokat kinyomtattam, és kiraktam olyan helyre, hogy lássam a gép előtt ülve. Ezzel emlékeztettem magam, hogy a kiadókeresés egy projekt, nem egy zéró típusú játék: vagyis, ha elsőre nem sikerül (vagy hatodjára), az nem azt jelenti, hogy soha többet, sehol. Keresni kell az okokat, fejlődni, javítani, tanulni, írni még, mást, és nem szabad kételkedni, hogy sikerülhet.
Ezelőtt jártas voltál a blogger világban?
Nem nagyon. Volt személyes blogom az ősidőkben, amit azóta (mindenki legnagyobb szerencséjére) letöröltem. A Boszorkányszelídítőt úgy írtam, hogy elkezdtem a neten publikálni, mielőtt kész lett volna, ahhoz blog felületet használtam.
Követek néhány blogot, főleg könyves témában, de jártas nem vagyok.
Ennek köze van ahhoz, hogy az új regényed néhány részletébe az olvasók is beleszólhattak? Miért döntöttél így?
Igen, amikor online írtam a Boszorkányszelídítőt , megtapasztaltam az élményt, milyen “együtt sztoriban lenni.” Az írásban nincs olyan instant élmény, mint az előadóművészeknél. Amikor az író feje tele van a történettel, pár centivel a föld felett jár, intenzíven benne van a sztoriban, együtt a karakterekkel, akkor igazából egyedül van. Mire megjelenik a könyv, már egy másik történetben van. Olvasókkal találkozni mindig jó, kicsit vissza is adják a könyves rendezvények a közös élményt, de realtime együtt lenni a történetben – egészen más. Emiatt az élmény miatt kezdtem a Lidércmegállót, és nagyon jó buli lett belőle.
Még egy kör biztosan lesz, nem is olyan sokára.
Az a teória igaz, hogy a Sárkánycsalogató és Boszorkányszelidítő karakterei összekerülnek a Lidércmegállóban?
Aha. Sokaknak ismerős lehetett a “macska”, akiről a végén kiderült, hogy ő Hollus, meg volt benne Belizár, Örzse, meg még aki éppen arra járt. Szegény Berzencét nem tudtam (és nem is fogom tudni) beleírni, mert lespoilerezném a Boszorkányszelídítőt, és a Sárkánycsalogató harmadik részét.
A Sárkánycsalogató harmadik részében is összekerülnek, ott viszont már szinte mindenki lesz.
Melyik könyvek a kedvenceid, melyikek voltak rád (nagy) hatással?
Fú, rengeteg van. Ami így hirtelen eszembe jut: a Harry Potter sorozat; szakdolgozat írás helyett egyhuzamban kiolvastam az ötödik rész végéig, nem bírtam letenni. Legutóbb a Szólít a szörny fogott meg; túl azon, hogy nagyon mély mondanivalója van, tökéletesen van megalkotva. Magyar klasszikusokat is rengeteget olvastam, olvasok, a kortárs magyarokat is figyelemmel kísérem.
Mindig az a kedvenc, ami az éppen aktuális hangulatom/állapotom szerint képes magával ragadni. Így elő szokott fordulni, hogy egyszerre két-három könyvet olvasok.
Hozzászólások
