Könyvek

Ilse Sand – Szeresd önmagad!

Most már tudom, miért mondják mindig, hogy a könyvtárban rejtett kincseket találni. A legutóbbi alkalommal Isle Sand dán szerző könyvét szereztem be, aki maga is a szuperérzékeny emberek táborát erősíti. Ez a kötet erről szól, hiszen nem csupán teológusként, hanem pszichioterapeutaként szerzett tapasztalatokat ezzel kapcsolatban. Természetesen rengeteget hozzátett a téma kifejtésében az is, hogy ő maga szintén küszködik ezzel a “problémával”. Saját érzéseit és élményeit belefűzte a könyvbe. Már maga a borító is rögtön felkelti az olvasók figyelmét, így kétségtelen, hogy ne venné bárki a kezei közé a kötetet.

A mű alcíme “Útmutató szuperérzékenyekhez és más sebezhető lelkekhez”, így már sokkal többet tudunk meg arról, hogy mit olvashatunk 190 oldalon keresztül. Az irományt a Saxum kiadó jóvoltából szerezhetjük be, akik 2016-ban dobták piacra ezt a csodás kötetet. Az írónő igencsak gördülékenyen írta meg ezt a könyvet, amely szinte minden lehetséget témát végigtaglal a szuperérzékeny emberek kapcsán. Az olvasmány maga igazán könnyed és stílusos, hiszen kevés olyan témába vágó könyvet vehetünk a kezeink közé, ahol maga az író tapasztalatait olvashatjuk.

Már a tartalomjegyzék is azt mutatja, hogy nem egy szokásos regényt vettünk a kezeink közé. Első körben a szuperérzékeny emberek jellemzőit taglalja közel negyven oldalon keresztül. Ezt követően az önbecsülésről és a személyes irányelvekről tudhatunk meg többet. Természetesen elmélyedhetünk a dühbe, mint érzésbe, de a bűntudat, a lelki betegségek és a szégyenkezés sem maradhat ki Ilse Sand írásából.

A Szeresd önmagad! című könyv azért született, mert minden ötödik ember szuperérzékenynek számít. A megszokottol eltérően reagál az őt érő környezeti hatásokra, tehát befelé fordul, szégyenlős, gátlásokkal teli, aggódó, stresszes, nehezen dönt és kerüli a pörgős életet. Szinte sosem érzi magát biztonságban, amely megnehezíti a mindennapjait. Az ilyen emberek közül kerül ki a legtöbb pánikbeteg is, hiszen már-már annyira eluralkodik rajtuk a szorongás, hogy az nem tud semmiképpen a felszínre törni. Megoldást keresve a problémára, pánikrohamok sokaságával találja magát szembe a páciens.

Kanyarodjunk vissza a műhöz. Ilsa nem úgy állítja be ezt az egészet, hogy a szuperérzékeny emberek betegek lennének. Épp ellenkezőleg. Még a bevezetőjében is kifejti, nem csak sebezhetőséggel és korlátokkal jár ez az élet, hanem számos lehetőséggel. Elmondása szerint, ő maga is éveken keresztül csak a korlátokat látta meg.

Mivel a szuperérzékenyek idegrendszere igencsak sebezhető, így óvatosan kell bánniuk a bejövő ingerekkel. Ez nem azt jelenti, hogy mindenféleképpen zárkózzunk el az emberektől, állatoktól, növényektől, tulajdonképpen mindentől, hanem azt, hogy óvatosan közelítsünk a dolgok felé. Ennek a típusnak könnyen betelik a pohár és túlhajszoltnak érezhetik magukat. Ha túl sok információ éri őket, úgy érzik, nincs több hely a fejükben a továbbiak számára. Fontos, hogy ekkor összeszedjék magukat és a jelenben folytassák. Ne kezdjenek el hosszas gondolatmeneteket folytatni önmagukban, különben sokkal mélyebbre kerülhetnek.

A szuperérzékenység egyik hátulütője még a lelkiismeretesség. Persze mindezt nem egészséges módon teszik. Túl sok alkalommal akarnak olyanok számára segítenek, akik vagy nem igénylik, vagy nincs is rá szükségük. Ebben kifáradnak, majd távozniuk kell a környékről. Magasra teszik a mércét, amely az önbecsülésüket és az önbizalmukat kibillenti az egyensúlyból. Fontos tehát, hogy ne azzal törődjenek, másoknak mire van szükségük, hanem csak önmagukat próbálják a felszínen tartani. Nem ők lesznek a világmegváltók, de nincs is erre szükségük.

A kötet segíteni próbál az emberi kapcsolatok kialakításában, illetve leírást ad arról, milyen az, ha valakinek a szülője szenved hasonló “gondokkal”. Persze fontos leszögezni, hogy ez nem minden esetben rossz. Van, amikor az illető észre sem veszi, hogy ő más, mint a többiek. Hiszen vannak olyan boldog emberek, akik kicsit sem vágynak többre, mint amilyük van. Nem igaz?

A könyv segítséget nyújt azoknak, akik ebbe a típusba tartoznak. Sokan aludni sem tudnak, így erre próbál megoldást találni az írónő. Emellett a helyes reakciókról, dühkezelésről és a pánikbetegség legyőzéséről is ír egy keveset. Ajánlom mindenkinek, aki a leírás alapján kicsit magára ismer, hiszen sokat tudunk belőle tanulni. Az tény, hogy nem ez a kötet fogja megoldani a problémáinkat, de ezáltal sok mindenre rájöhetünk, hogy miért viselünk nehezebben néhány dolgot, mint a legtöbb ember körülöttünk.

Hozzászólások