Kultúra

Hogyan essünk át a ló túloldalára?

Nagyon sok minden miatt tudunk utálni valakit, sokszor még ok nélkül is érzünk gyűlöletet, hiszen emberek vagyunk. Mégis nagyon sokan még mindig a lehető legrosszabb érvet választják arra, hogy kirekesszenek valakit és pokollá tegyék az életét; utálják a származása miatt, utálják a nemi identitása miatt, utálják a neme miatt – csupa olyan dolog miatt, ami nem döntés kérdése. Olyan sok év eltelte után sem tudtunk túllendülni ezeken a természetes ellentéteken és a társadalom egy része még mindig ősemberek módjára pocskondiáz, a másik fele pedig annyira átesett a ló túloldalára, hogy már nem csak az elfogadásodat szeretnék, hanem hogy csatlakozz közéjük vagy kárpótold őket az elmúlt évszázadok miatt. De miért?

Photo by T. Chick McClure on Unsplash

Én személy szerint egy hetero fehér nő vagyok, és azok után a szövegek után, amiket sokszor az interneten látok, már bűntudatom van mind emiatt, pedig ugyanúgy ahogy mások, én se tehetek ezekről. De az LMBTQ közösség tagjai, legalábbis a szóvivők már sokszor nem azt szeretnék, ha elfogadnák őket, hanem a torkodnak esnek, amiért te heteroszexuális vagy (akinek nem inge…). Fehér is vagyok, tehát már alapvetően bűnös mindazért, amit nemhogy én, de a rokonaim se követtek el? És nő? A férfiak lelketlen elnyomója? Mert valljuk be, megvan a mostanra feminácizmussá fejlődött lányoknak az a rétege, akik már nem a szebbik nem egyenjogúságáért küzdenek, hanem a férfiak életének megkeserítéséért, szintén csak azért, mert az elmúlt évszázadokban tárgyként kezeltek minket.

Mégis viszonylag szerencsés generációnak nevezném magunkat, a ’80-as, ’90-es évek után születetteket, mert sokkal elfogadóbbak és együttérzőbbek tudunk lenni, mint a szüleink vagy nagyszüleink. Persze sok negatív dologba is belecsöppentünk, de az is tény, hogy gyerekkorunkban mindannyiunkat bántalmaztak valamiért, van akit jobban, van akit kevésbé. Tudod te is, meg én is, hogy milyen érzés kiközösítettnek lenni egy olyan dolog miatt, amiről mi nem tehetünk. Ezért elfogadunk és megértünk. És mi fiatalok amerre megyünk, amerre nézünk látjuk azt a rengeteg elfogadást és vigasztaló szót, amit az eddig tömegesen utált embereknek címeztek. Mi nem fogunk utálni a bőrszíned, a nemi identitásod vagy a nemed miatt. Mégis még a 21. században is szembejönnek a tények, ahogy egy fekete bőrűvel szemben bizalmatlanul viselkednek, megfenyegetik a bevándorlókat. A teljes munkaidőben dolgozó nők még mindig a 77%-át keresik meg a férfi megfelelőjüknek. És még mindig bántalmazhatnak azért, mert esetleg a saját nemedhez vonzódsz. De miért? Hova tűnik az a sok támogatást, amit a fiatal generáció tanúsít? És miért nem megértők a többiek?

Photo by Adam Marcucci on Unsplash

A tanulatlanságot és a sok generációt jelölném meg a legfőbb problémának. Ahogy az elfogadás is rohamosan terjedt el közöttünk, úgy az egészségügy is jobb lett, az emberek már nem halnak meg 50 éves korukban, mint párszáz éve (ez egy erőteljes túlzás). Elértük, hogy minél tovább éljünk minél egészségesebben, a nyugdíjkorhatárokat is felfelé tolják. A technika fejlődik, rohamosan. Ami a mi szüleink gyerekkorában még elképzelhetetlen volt, az a mostani fiataloknak már olyan természetes, mint a levegő. Gondolok itt az internetre, az okostelefonokra, a már minden háztartásban megtalálható számítógépekre, laptopokra. Az elfogadás nagykövetei ezekkel a fejlődésekkel nőttek fel, a felnőttekkel ellentétben. Ők ezeken a platformokon tudnak előjogokhoz jutni, terjeszkedni, osztani az igét a felhasználók között. De ezek az emberek, akikhez elér mindez az infó, ugyanazok a fiatalok, akik már amúgy is megértéssel fordulnak az eddig hátrányos helyzetben lévő társaikhoz. Eddig sem utáltak a bőrszíned vagy a nemi identitásod miatt és ezután sem fognak. Egyszerűen csak tolják tovább a gondolataikat, elvárásaikat, követeléseiket, mert még mindig azt látják, hogy sokan utálják őket.

Photo by Joseph Chan on Unsplash

Akik pedig utálják őket, azok az a generáció, akik nem tudják vagy nem is akarják alkalmazni azokat a platformokat, ahol ezekről szó van. Hogyha mégis használják a facebookot, mert hát látjuk az 50 éves néniket az okostelefonnal viccesvideókat nézni a villamoson, akkor sem találják meg ezeket az oldalakat. Mert más generáció. Elég abba belegondolnunk, hogy ők mennyire nincsenek tisztában az internet veszélyeivel. Az ő idejükben az újság és a könyvnyomtatás volt a „divat”, azok meg sokkal drágábbak voltak, mintsem hogy beleírják a világ összes clickbait hülyeségét és átverését, ráadásul a felugró kamu hibaüzenetek és a vírusok sem jelentek meg bennük. A korukból kifolyólag az érdeklődési köreik is mások. Nem csoda, ha nem találják meg a 16 éves transgender lány érzéseiről szóló videót. Viszont a giccses Zámbó Jimmy képeket és idézeteket igen. A facebookot ismerik, ahol a felhasználók érdeklődési köre olyan diverz, mint a világunk, mivel ezt használjuk a legtöbben, és még a szomszéd Marcsi néni is megtanulta kezelni. Annyi féle fajta oldalt és csoportot találni, hogy mindenki megtalálja rajta a magának valót. A többi platform, mint a tumblr vagy instagram már sokkal fiatalosabbak, és az idősebb emberek nem érzik szükségét használni. Mert mi a facebook fő kampányvonala? Tartsd a kapcsolatot a régi ismerőseiddel. És mi a tumblré és instagramé?  Ossz meg képeket, ismerj meg másokat hasonló érdeklődési körökkel, és mindezt egy fiatalos környezetben.

Photo by Alexander Dummer on Unsplash

Mi van a többiekkel? Sajnos a szegénység és tanulatlanság több részét érinti a földünknek, mint kéne. Előfordulhat, hogy a családi körülmények nem megfelelőek, vagy geográfiailag vannak rossz helyen. Statisztikailag, faluban, ahol kevesebb az átlagfizetés, ott kevésbé lesznek elfogadóbbak az emberek. Más a szokás egy megöregedett kis falucskában, mint a nagyvárosokban vagy egyetemvárosokban, ahol több a tanult vagy sokat látott ember. A vidéki helyeken pedig egy fiatalnak sem lesz sok esélye abban, hogy olyan nevelést, oktatást kapjon, ami az elfogadásra neveli. Hiába találkozik aztán az interneten az egyenjogúságot hangoztató cikkekkel, videókkal, elsősorban mindig a saját környezetének a nevelése fog eszébe jutni, hiszen ránk is a környezetünk volt a legnagyobb hatással, és fiatal felnőttként jutunk el addig, hogy akár tudatosan megpróbáljunk ezeken változtatni. Akinek a környezete, az elsődleges forrása csak azt szajkózza, hogy ezek lopnak, azok a sátán szolgái, a nőknek meg a konyhában a helye, annak ez lesz az igazság és a későbbi kampányok szövegei tűnnek majd buta hazugságnak.

Sajnos a szegénységet és tanulatlanságot nem tudjuk egy csapásra eltörölni és az elnyomott rétegeknek új közlési formát kell kitalálniuk, ha azt szeretnék, az elfogadás közel mindenhol megjelenjen, ne csak a fiatal nagyvárosiak között. Erre egy ember nem lesz elég. Emellett pedig az is fontos, hogy ne dőljünk be azoknak az embereknek, akik mindent kihasználva próbálnak előnyhöz jutni. Amennyien csak tehetjük, fogadjuk el másokban azt, amiről ők nem tehetnek és ha mindenképp utálkozni szeretnék, racionális indokot válasszunk.

 

Hozzászólások

Kaprinyák Dóra

Teával üzemelő firkászati keresztmetszet, az esztétizmus kézfogója. Pingvinadmirális a könyverődben.