Guy Morpuss – Öt elme
A túlnépesedés már napjainkban is egy súlyos probléma, amivel foglalkoznunk kell. Különböző országok és szervezetek különböző terveket próbálnak meg arra kidolgozni, hogy hogyan tudnák egy kicsit visszaszorítani a népességszaporulatot. Nem véletlen tehát, hogy ez a probléma a sci-fi írók elméjét is megmozgatta! Egy ilyen elgondolásból született Guy Morpuss Öt elme című könyve is. Itt az író ráadásul nem is állt meg egy műfajnál; a sci-fi elemek mellé ugyanis, thriller hozzávalókat is vegyített!
A történet
Az Öt elme a jövőben játszódik, ahol érdekes megoldást találtak ki a túlnépesedés problémájára; az emberek tizenhét éves korukban választhatnak, hogy hogyan szeretnék folytatni az életüket. Lehetnek hedonisták, akik habzsolják az élvezeteket és fényűzően élnek, ám negyvenkét évesen meg kell halniuk. Lehetnek esetleg dolgozók, akik a fogaskerekek a gépezetben, egész életük a munkával telik és szegényes fejadagok járnak csak nekik. Vagy éppen választhatnak maguknak egy androidtestet, amiben nyolcvan évig élhetnek. A legbevállalósabbaknak pedig van egy negyedik lehetőség; „összeköltözhetnek” egy kommunába és így száznegyvenkét évig élhetnek. Ehhez azonban el kell azt fogadniuk, hogy négy másik elmével kell megosztaniuk egy testet és négy órás időintervallumokban kell kitölteniük az öt életüket.
Főszereplőink Alex, Kate, Ben, Mike és Sierra az első életük vége felé közelednek Mike testében. Hogy némi plusz időt nyerjenek egy úgynevezett „halálparkban” kötnek ki, ami egy virtuális játéktér, ahol egymással mérkőznek meg az emberek időért, amellyel meghosszabbíthatják az életüket. A tét azonban elég nagy: ha vesztenek, akkor azonnal meghalnak, testüket pedig újra felhasználják.
Kate ideje alatt felbukkan egy android, aki visszautasíthatatlan ajánlatot tesz nekik, ám veszélyes dolgot kér cserébe. A lány végül rááll a játékra, ám ekkor még nem is sejti mire is vállalkozik. Rejtélyes játék veszi kezdetét, amelyben egyre növekszik a tét és kérdésessé válik, kiben lehet egyáltalán megbízni. Vajon mi történik ha az ellenség nem is kívülről fenyegeti a kommunát? Az alaptörténet tehát nagyon izgalmasan hangzik és rengeteg kérdést felvet.
Az Öt elme a maga 330 oldalával nem egy túl vastag könyv, ráadásul meglehetősen pörgős a cselekmény is, ami csak még jobban megkönnyíti a gyors elolvasást. Az elején kell egy kis idő, míg az ember beletanul ebbe az új világba és megszokja azt, hogy minden szereplővel csak egy-egy négy órás időintervallumot, viszonylag rövid fejezeteket tölthet, de ha ez sikerül, utána már nagyon gördülékenyen halad előre a dolog.
Izgalmas történet, amely drasztikus megoldást kínál a túlnépesedés problémájára.
A sci-fivel ötvözött thriller-elemek pedig csak még izgalmasabbá teszik az egészet. A folyamatos hajsza, az, hogy a szereplőink egymás után kényszerülnek bele a rizikósabbnál-rizikósabb döntésekbe, és ahogy egyre emelkedik a tét, viszi előre a könyvet. Pont emiatt a tempó miatt nagyon szívesen megnézném ezt a történetet akár filmben is, ha már könyvként ennyire filmszerű. A világépítés is nagyon érdekes, a túlnépesedés ráadásul napjaink legégetőbb problémái közé tartozik. Bár elsőre kicsit drasztikusnak tűnhet a kötetben alkalmazott megoldás, az emberi agy másik testbe helyezése már a tudományos világot is régóta foglalkoztatja, ahonnan már csak egy lépés a többi bemutatott alternatíva is.
Alexszel ellentétben én általában élvezem a betöltődést. Olyan, mintha egy tiszta, új bőrbe bújnék. Mintha belefolyatnának egy ismerős testbe, amíg az ujjad, a lábujjaid hegyéig és a fejed búbjáig el nem helyezkedsz benne. Úgy képzelem, mint amikor az ember vizet önt egy pohárba, éppen annyit, hogy elérje a peremét, de egy csepp se folyjon ki. Pontosan kimérve. Számomra ez a hazatérés megnyugvását jelenti.
Karakterek
Az öt nézőpontkarakter elsőre kicsit túlzsúfolttá teszi a történetet és sajnos Guy Morpuss is beleesett abba a hibába, hogy nem mindegyik karaktert dolgozta ki eléggé, így már elég korán ki lehetett találni kik is lesznek a „fő játékosok”. A kedvenc szereplőm az elejétől fogva Kate volt, akinek szinte minden meghozott döntésével egyet is értettem, és még azt is meg tudtam bocsátani neki, hogy tulajdonképpen ő keverte bele ebbe a végzetes játékba mindnyájukat. Végig talpraesett és elszánt volt, mindig megpróbált józanul gondolkodni és mindenki számára megfelelő döntést hozni. Akivel még tudtam ötük közül szimpatizálni, az Ben volt, aki a maga racionális módján szintén nagyon hasznos tagja volt a csoportnak.
Néha a csöndes, visszahúzódó figurák okozzák a legnagyobb meglepetést.
A legsemmitmondóbb karakter számomra Mike volt, akinek körülbelül annyiból állt a személyisége, hogy megszállottan sportolt. Rajta kívül mind a négy másik nézőpontkarakter ki tudott belőlem váltani valamilyen érzelmet, legyen az akár szimpátia, akár düh.
Az írói stílus úgy gondolom rendben volt, nem képviselt szépirodalmi magasságokat vagy hozott be kacifántos szóképeket, de nem is ez volt a célja. A történethez is sokkal jobban illett ez az egyszerűbb, letisztultabb szövegkép a maga nyersességével és puritánságával. Olvastam több helyen, hogy a végső fordulat sokak számára kiszámítható volt, engem viszont sikerült meglepnie. Bár ez lehet annak is betudható, hogy nem sok ilyen műfajú könyvet forgatok. Mindent egybevéve tetszett, nem maradt hiányérzet bennem utána, még ha volt is olyan eleme, amit kissé színpadiasnak találtam.
Guy Morpuss Öt elme című sci-fije egy élvezetes olvasmány, ami ugyan lehet, hogy a műfaj rutinos olvasói számára nem szolgál túl sok meglepetéssel, mindenesetre már az alkotott világ miatt is megéri elolvasni.
A recenziós példányért köszönet illeti a Metropolis Media Kiadót!