Gótikus parazitahorror | Hiron Ennes – Pióca
Az Agave Kiadó ezúttal a gótikus horror rajongóinak kedvezett, nemrégiben ugyanis elhozták nekünk Hiron Ennes Pióca című regényét!
A történetről
A történetünk főszereplője a Tartományközi Orvosi Intézet küldöttjeként érkezik északra, egy mindentől elzárt kastélyba, ugyanis a báró orvosa váratlanul meghalt. Az Intézet egy olyan szervezet, amely igyekszik segíteni az embereket, ám közben lassan az elméjük felett is átveszi az irányítást.
Ezúttal azonban a gazdatest váratlan riválisra bukkan; kiderül ugyanis, hogy egy eddig ismeretlen, másik parazita kezdett el terjeszkedni a kastélyban, ami már önmagában is egy elég baljóslatú és félelmet keltő hely. A két élősködő faj találkozása pedig soha nem látott háborúval fenyeget, amiben csak egy a biztos: az emberiség sehogy sem kerülhet ki győztesen.
Hiron Ennes első regénye tehát rögtön egy nem mindennapi és borzongató alaptörténetből indul ki. Nagyon jól teremti meg a fagyos, kellemetlen atmoszférát, ami aztán az egész köteten végigvonul. Már a kezdetekben érezhetjük, hogy valami nincs teljesen rendben, paraziták ide vagy oda. Az emberek itt erősen másodrangúak, a valódi tét a fennmaradás.
Az első fejezetekben számomra kicsit túl sok minden volt még homályos és sokszor az sem volt tiszta, hogy a történések közepén miért ékelődnek be kisebb, visszaemlékezés-szerű villanások. Aztán persze, ahogyan telt az idő és haladtunk előre megértettem és egyre érdekesebb volt ezeket a töredékeket olvasni és információ után kutatni bennük. Ami még tetszett az írói stílusban, azok a különböző hasonlatok és a természettel kapcsolatos leírások voltak. Ezek mind nagyon érzékletesre sikerültek és miattuk nem kellett hozzá sok, hogy én is a fagyos északon érezzem magam.
Mint ahogy nekem szükségem van másokra, úgy van nekik szükségük rám. Azt hiszem, elengedhetetlen az emberi léthez az, hogy szükség legyen ránk.
A történet nagyon szépen, arányosan építkezik, nem zúdít egyszerre túl sok információt az olvasó nyakába. Az idegen parazita megjelenésére sem kell nagyon sokat várnunk, onnantól kezdve pedig igazán beindul a történet. Az egész könyvben nagyon izgalmas volt a doktorral együtt felfedezni a másik faj újabb és újabb félelmetes tulajdonságait, ráadásul az író még a történések végére is tartogatott nekünk pár elég szép csavart. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy a végén elkövetett húzás mennyire volt jó ötlet, én kicsit sötétebb befejezésre számítottam.
A karakterek
A szereplők szempontjából se lehet okunk panaszra, bár főszereplőnk esetében kicsit nehéz meghatározni, hogy az emberről vagy a benne élő parazitáról beszélünk. Az mindenesetre biztos, hogy érdekes volt végigkövetni az oldalán a nyomozást. Ami kicsit szokatlan volt, hogy végig hallgathattuk a sokszor nagyon is emberi belső vívódásait.
A legszimpatikusabb számomra Émile lett, aki állhatatosságával nagyon belopta magát a szívembe és az sem utolsó szempont, hogy mindig tartogatott meglepetéseket. Ezért is sajnáltam, hogy milyen megpróbáltatásokon kellett átmennie és hogy annyi sebet hordozott a végére. A többi karakter nem igazán maradt számomra emlékezetes, a bárót természetesen én is utáltam, az ikrek pedig helyenként nagyon parák tudtak lenni.
Tudom, nem kéne ilyen gondolatokat megidéznem, de a fóbiákra, akár csak az immunvédettségre, korán szert tesz az ember, és nehezen szabadul meg tőlük. A tudat logikája ellenére a test a maga félelmeitől retteg.
A könyvet nehezen lehetne egy műfajba besorolni. Legfőbbrészt gótikus horror, annak minden kötelező elemével együtt, ám mellette kicsit sci-fi is. Különleges egyveleg, az biztos.
A fordítás mellet sem mehetünk el szó nélkül, Kleinheincz Csilla nagyon kitett magáért, a néha bevillanó töredékek olyan szépen simulnak bele a szövegbe, hogy gyönyörűen összezavarnak minden olvasót. A borító is nagyon parán fantasztikus, nagyon jó döntés volt a kiadó részéről, hogy megtartotta az eredetit.
Összességében elmondható, hogy Hiron Ennes bemutatkozó regénye egy nagyon érdekes koncepcióra épülő gótikus horror, ami kezdetben kicsit összezavarja az olvasóját, de cserébe a végére kapunk egy nagyon izgalmas és merész regényt, ami még elolvasása után is sokáig a fejünkben marad.
A recenziós példányért köszönet illeti az Agave Könyveket!
Paranormális thriller boszorkánykörrel fűszerezve | Melissa Albert – Bűnös szívünk mélyén