Filmkritika: Hang nélkül 2 (2021)

A filmipar egyik rossz tulajdonsága, hogy ha hihetetlenül sikeressé válik egy mű, akkor rövidesen elkezd készülni a folytatása. Néha a néző érzi, hogy csak a hírnév miatt került ki a mozikba a folytatás, hogy minél több réteg bőrt le tudjanak húzni a történetről. Máskor viszont az eredeti film méltó folytatást kap és az ember nem érzi úgy, hogy feleslegesen öltek bele a készítők annyi energiát és pénzt. Mai kritikánk témája valahol a kettő között helyezkedik el – nem pénzpazarlás, de nem is tökéletes, ha nem önálló műként tekintünk rá.

2018-ban látott napvilágot John Krasinski első szerzői filmje, a Hang nélkül. Ahogy az sok más alacsony költségvetésű művel is előfordult, ez is a vártnál nagyobb sikert aratott, a készítéshez szükséges pénz tízszeresét kapta vissza. Nem csoda hát, hogy végül bejelentették a folytatást. Az előző befejezése szerencséjükre pont olyan volt, hogy lehetett vele mit kezdeni – a feleség és a gyerekei felkészülnek a harcra a szörnyek ellen, nincs konkrét lezárás. Alig egy hete, június 17-én került ki a mozikba a Hang nélkül 2, amit már most az idei legsikeresebb filmnek hívnak. Bevallom, én csak a moziba menetel előtti nap néztem meg az első részt, így maga az élmény még új volt. De hogyan teljesített?

Jobb félni, mint megijedni?

A történet ott folytatódik, ahol korábban befejeződött. Az Abbott család menekülni kényszerül a házból, ahol addig laktak – egy közeli gyárépület felé veszik az irányt, ahol már jó ideje tűz ég. Itt találkoznak Mr. és Mrs. Abbott egy régi barátjával, Emettel, akinek a segítségét kérik. Hamarosan Reagan rájön, hogy a rádióban hallható egyetlen dal, a Túl a tengeren egy üzenet a megmaradt túlélőktől. Így hát megkezdődik az utazás a tábor felé. A csapat két részre szakad. Evelyn, Marcus és az újszülött kisbaba Emett rejtekhelyén marad, míg Reagan és Emett elindulnak megkeresni a rádióállomást, ahonnan a dal szól.

Míg az előző film inkább volt emocionális családfilm némi ijesztgetéssel, addig itt a készítők a horrorisztikus elemekre helyezték a hangsúlyt. Egy ponton kezdetét veszi a fő jelenet, ahol a feszültség a tetőfokára hág. Mindenki zajt csap, mindenkit megtámadnak a szörnyek, és nem tudni, kik maradnak életben a végére. A gyász, ami korábban szerves része volt a történetnek Reagan és Marcus kisöccse miatt, itt alig jelent meg, a szereplők inkább a túlélésre koncentráltak.

A Hang nélkül 2 ugyanazon a színvonalon volt, mint elődje. Önálló filmként egy remekmű, azonban ha az első filmhez hasonlítom, nekem csak a második helyen van. Szeretem a thrillereket, azokat a történeteket, amik az ijesztgetést csak eszközként használják és nem arra épül maga a cselekmény. Itt érződött, hogy egyrészt a félelmetes jeleneteken volt a hangsúly, másrészt pedig hogy eredetileg nem volt tervezve folytatás.

Véget ér a dal

A színészi munka, a zene, a vágói munka kifogásolhatatlan. John Krasinski egy visszaemlékezés erejéig ismét felbukkan a képernyőn. Látszik, hogy sikerült kivetkőznie a szépfiú szerepből, amibe az Office, a Szerelem kölcsönbe és az utóbbihoz hasonló romantikus végjátékok bújtatták. Kibontakozott színészként és rendezőként is, feleségével, Emily Blunttal pedig ugyanolyan jól dolgoznak együtt, mint az első film alatt. Mindezek által a második rész ugyanolyan hatásos. Én személy szerint még jóval a film után is reflexszerűen csendben maradtam, nehogy miattam megjelenjenek a filmben szereplő űrlények.

Összességében egy elképesztően jól sikerült film, méltó folytatása az előzőnek. Nem hiszem, hogy lehet benne csalódni, mindenki számára élvezhető, függetlenül attól, hogy érzelmekkel vagy ijesztgetéssel teli befejezésre számítanak. Most, hogy enyhítenek a korlátozásokon, a Hang nélkül 2 egy olyan mű, amiért megéri beülni a moziba. Érdekfeszítő, az idegeinken táncoló, rendkívül hatásos alkotás, ami tökéletes választás azoknak is, akik még csak most ismerkednek a horror műfajjal.

Animeajánló: Kimetsu No Yaiba (Demon Slayer)

Hozzászólások