Filmkritika: Baby Driver
A zene szerves része minden filmnek. Ad egyfajta zamatot a fontos jeleneteknek, néha a mű védjegyévé válik. Azt azonban ritkán tapasztalni, hogy a jelenet idomuljon a zenéhez, és ne fordítva. Márpedig Edgar Wright 2017-es akciófilmjével, a Baby Driverrel pont ez a helyzet, és a rendező többi alkotása sem lóg ki a sorból, sőt! Mondhatni, a hangeffektek zeneisége szignatúrájává vált.
Kezdjük a történettel.
Baby (Ansel Elgort) a sofőr szerepét tölti be egy bűnbandában, mióta az eszét tudja. A bankrablások olajozottan mennek és hála neki, sikeres meneküléssel zárulnak, így a fiú fokozatosan adja vissza tartozását a főnöknek, Doc-nak (Kevin Spacey). Amikor lerótta ezt a tartozást, új munkát keres és szerelmes lesz, de az alvilág jellegzetessége, hogy aki egyszer beteszi oda a lábát, az sosem szabadul igazán. Doc a szerettei bántalmazásával fenyegeti Baby-t, aki így kénytelen folytatni azt, amit eddig csinált. A cselekmény “bombáját” Bats (Jamie Foxx), egy öntörvényű pitiáner bűnöző aktiválja, aki sosem követi pontról pontra a tervet. Addig provokálja az embereket, amíg Baby egy postahivatal kirablása során meg nem öli és faképnél nem hagyja csapattársait, hogy aztán megszökjön barátnőjével.
Olyan film ez, aminek minden jelenete zene.
A pisztolyharc a rendőrök és Baby-ék között a Tequila ütemére zajlik le, az autósüldözések alatt a fiú a gitárszólókra driftel, és még sorolhatnám. Persze akcióban is bővelkedik, és a történet sem marad le a többi elem között, de a mű sava-borsát mégis a dalokkal való kapcsolata adja. Mindemellett ott van az a hamisítatlan amerikai érzés, valahányszor egy jelenet Deborah (Lily James) munkahelyén játszódik, és a karakterek közti kémia sem ront a minőségen.
Jon Hammet már láthattuk az angyalok képviselőjeként az Elveszett próféciák című sorozatban. Most egy Wall Street-ről lecsúszott, bankárból bűnözővé avanzsált “hősszerelmest” alakít Eiza Gonzálezzel az oldalán. Azt a fajta párt testesítik meg, amit egy népszerű magazin borítóján látnál viszont. A való életben pedig jóban-rosszban kiállnak egymásért, és ha a pisztolyuk másik oldalára kerülsz, búcsút mondhatsz az életednek.
A Baby Driver, mint említettem, egy akciófilm, tehát nem vagyunk puszipajtások a műfajjal. Éppen ezért van jelentősége annak, hogy még egy magamfajtának is élvezhető, magával ragadó volt az első perctől az utolsóig. Mindenki találni fog benne valami szimpatikusat. Romantikát, pörgős cselekményt, jó színészi munkát, dallamtapadást. Az életet.