Filmajánló: Toxikoma
Herendi Gábor rendezésében készült el Szabó Győző azonos című regénye alapján a Toxikoma. A filmet a pandémia miatt a tavalyi évben nem tudták bemutatni a mozikban, ezért idén ősszel kerülhetett csak a vászonra. Szabó Győző legkeményebb időszakát élhetjük át Herendi Gábor által, ami a nézőnek biztosan mély nyomot hagy.
Ha valakinek azt mondják, hogy Szabó Győző, biztosan A mi kis falunk, a Valami Amerika vagy a Magyar vándor jut elsőre eszébe. Győző színészi teljesítménye tagadhatatlan, de ez nem volt mindig így. 2012-ben megjelent Toxikoma című könyvében részletesen beszél drogfüggőségéről, arról, hogy mit okozott számára a heroin, illetve az, hogyan sikerült leszoknia. Úgy vélte, hogy történetét érdemes lehet a filmvászonra is vinni, így régi kollégáját, Herendi Gábort bízta meg a feladattal.
Csernus doki és Szabó Győző összecsapnak
Szabó Győz könyvének egy főbb szegletét ragadta ki Herendi Gábor és a producer, Illés Gabriella. A rendező egy interjúban elmondta, hogy ő a két ego összecsapását szerette volna bemutatni, Csernus Imre és az akkor még szertelen, pökhendi és nagyképű Győző, hogyan birkózik meg egymással az osztályon. A felkészülést a színészek kiválasztása is jelentette. Molnár Áron kapta Szabó Győző karakterét. A két színész régóta jól ismeri egymást, Győző pedig a helyszínen instrukciókkal tudta ellátni pályatársát. Csakúgy, mint Csernus doktort alakító Bányai Kelemen Barna. A Katona József Színházban játszó Barna szintén kapott néhány tippet Csernus Imrétől, de Herendi Gábor szerette volna, ha nem másolják le az eredeti karaktereket. Szerepet kapott még Csuja Imre lánya, Csuja Fanni is.
Megdöbbentően hatásos
Már hallottam a filmről, amikor megnéztem az előzetesét. A történet megdöbbentett, de még akkor is kétes érzéseim voltak, hogy beüljek e rá a moziba. Aztán elkezdtem utána olvasni, interjúkat, werk videókat nézni, ami egyre jobban arra sarkallt, hogy ezt bizony meg kell néznem.
Szabó Győző életének legrosszabb periódusába csöppenhetünk bele 2000-ben, amikor már nincs visszaút a drogfüggőségből és elhatározza magát, hogy leszokik. Felkeresi a pszichiátrián dolgozó Csernus Imrét, hogy segítséget kérjen, ám mindkettejük erős személyisége miatt nehezen férnek meg egymás mellett. Csernus sajátos eljárásmóddal segít a pácienseken, miközben Győző legyőzhetetlennek érzi magát, úgy véli, hamar le tud jönni a szerről. A film kettejük harcát veszi alapul, illetve a drog világába kalauzolja el a nézőt, mit tesz az emberrel a heroin és hogyan lehet ebből kiutat találni.
Az első képkockák már a drog körül forognak. Győző olyan könnyedén jár azokon a helyeken ahonnan beszerezhető a cucc, mintha ott lakna. Ahol az adott vendégek vagy a szórakozóhelyeken bulizók hasonlóan szerhasználók, s láthatjuk mit tesz egy belövés az emberrel. Meghökkentő, hogy valaki mennyire függővé tud válni, mennyire befolyásolni tudja a heroin az ember mindennapjait, perceit, s az, amikor már az elvonási tünetek elviselhetetlenné válnak. Újabb és újabb lövés kell, ami aztán rányomja a bélyegét a munkára, a családi és baráti kapcsolatokra. Bármilyen kudarc is éri, ő a droghoz nyúl, hogy az a pár perc lenyugvást adjon számára.
Aki egy átlagos filmre számít, annak tévednie kell. Keményen bemutatja egy függő mindennapjait, az árnyoldalaival és a leszokási időszak borzalmaival együtt. Amikor már annyira befolyásolja, hogy a hozzá közel állók is elszenvedik, vagy épp eltávolodnak tőle. Számomra a legdermesztőbb a heroin belövésének folyamata volt, őszintén bevallva néha már becsuktam a szemem, mert belegondolni is rossz, hogy emberek ezt teszik magukkal. A képkockák alatt folyton csak megdöbbentett ez a légkör, helyzetek, miközben az járt a fejemben, hogy Győző feleségének mit kellett átélnie azokban az években.
Egy kellemetlen esemény hatására látogatja meg Csernus doktort, aki nyers és kimért, de a módszerei azt bizonyítják, hogy többen megmenekültek a drogok fogságából. Győző viszont beképzelt és fennhéjázó, azt hiszi, hogy percek alatt leszokhat erről a kemény életről. Gyomorra is szüksége van annak, aki beül a moziba, mert egyes jelenetek eléggé felkavaróak, megrázóak. Győző nagyképűsége a terápiás csoportban nagy mértékben bosszantotta Csernust, hiszen a társaival szemben sem volt tisztességes, akárcsak az, ahogy a pszichiátriai osztályon való viselkedése is. Ekkor kezd összecsapni a két ego, amit már említettem, Herendi abszolút jól állítja szembe egymással a pszichiátert és a színész szerhasználót.
A főszereplők kiválóan alakítanak
A drámai és megrázó jelenetek mellett nem mehetünk el a kiválasztott színészek munkája mellett. Molnár Áron amellett, hogy jól ismeri Győzőt, az életútját, kiválóan alakította őt a filmvásznon. Hatásosra sikeredtek a drogos jelenetek, hiszen ahogy többünk, ő sem tudta mit kell tennie egy heroin lövés alkalmával. Mivel Szabó Győző gyakori vendége volt a forgatásoknak, ezért ő mutatta be Áronnak, mit, hogyan kell csinálni ilyen alkalommal. Profi munka a sminkeseké is, akik Áront drogfüggővé alakították, hiszen kemény nyomai vannak a testen. Ha már kiválóság, Bányai Kelemen Barna is remekelt a filmben, mint Csernus Imre. A doktorról mindenkinek a sajátos stílusa és keménysége jut eszébe, ezt pedig Bányai is jól hozta, sőt, abszolút elhittem, hogy ő Csernus Imre, hiába csak egy mozi. Csuja Fanni, Győző feleségét játszotta, azt a nőt, aki végig élte a férfival azokat az éveket, amikor keményen a drog világában létezett. Látni lehetett rajta a megtört nőt, aki próbálja összefogni a családot, s keresi a kiutat, hogy férje kijöjjön ebből a pokolból.
A Toxikoma megmutatja a kemény valóságot
Mindenki tudja, hogy létezik a drog, hogy már beférkőzött a mindennapjainkba. Akad aki elsiklik felette vagy becsukja a szemét, vagy tudja a hátrányait, hatásait, vagy a másik véglet, hogy maga is szerhasználó. Aki időben vállalja és megkapja a segítséget, ő még élheti tovább az életét. A Toxikoma keményen bemutatja a valóságot, mivé válik az ember, ha hozzányúl a drogokhoz, vagy ha hosszú évek óta függő.
Összességében hidegrázós a Toxikoma s bár a könyv alapján készült a film, találhatunk benne fikciós elemeket is. Herendi nem kifejezetten drogprevenciós alkotást akart készíteni, bár tulajdonképpen elrettentésnek nagyon jó, viszont Szabó Győző függősége és démonai a fő téma. Azonban, ha az ember jobban belegondol, Győző végig az életével játszott. Hiába az ideig-óráig való ellazulás, évekig tartó szerhasználóként, komolyan megüthette volna a bokáját. Nagyon elgondolkodtató, és látva mit tesz a heroin vagy más drog az emberekkel, honnan-hova juthat, vagy belecsöppenni Lipótmező pszichiátriájába, amit mindenki csak hallomásból ismer, elég megrázó, s azt gondolom, lelkileg is bírni kell. Őszintén bevallom, hogy egyszer-egyszer elsírtam magam, mert nagyon mélyreható a film, megérintett jó pár jelenet.
Azt pedig megemlíteném, hogy talán Herendi Gábor akkor nem is fogta fel, de tulajdonképpen ő és a Valami Amerika megalkotása mentette meg Szabó Győző életét. Ez a rendezőben csak utólag tudatosult. Akárcsak az, hogy a filmben a két ego, Csernus Imre és Győző végül barátok lettek.