Filmajánló: Októberi égbolt (1999)
Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek – ezt mondta Neil Armstrong, amikor 1969-ben a Holdra lépett. Kutyák, majmok juttatása az űrbe, rakéták, műholdak, űrutazások előzték meg az ikonikussá vált mondatot, majd az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közös űrállomásának megépítése követte. Az űr egy fokkal közelebb került az emberiséghez, milliókat megihletve, későbbi asztronautáknak álmokat és életre szóló élményeket adva.
Határ a csillagos ég
Homer Hickam Jr. tizennégy éves volt, amikor az űrverseny kezdetét vette. A Szovjetunió lépése neki és a többi coalwoodi lakosnak, csak úgy, mint egész Amerikának, inkább félelmet ültetett a szívébe, a Szputnyik I. műholdat katonai támadással azonosították. A most hetvenes éveiben járó férfi Rocket Boys illetve October Sky címen adta ki memoárját, melyben többek között arról is írt, hogyan inspirálta az említett műhold arra, hogy rakétát építsen, és milyen hatással volt ez a jövőjére.
Ez a könyv vált Joe Johnston 1999-es filmjévé, akinek olyan sikeres műveket köszönhetünk, mint a Jurassic 3 vagy az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló. Az Októberi égbolt kicsit kilóg az akciófilmekkel teli filmográfiájából, de ez semmit sem ront a fogadtatáson, amiben részesült. IMDb-n 7,8-ra, Rotten Tomatoes-on a közönség 88, a kritikusok pedig 91%-ra értékelték, népszerűsége pedig azóta sem csökkent.
Homer Hickam (Jake Gyllenhaal) a Szputnyik I. Föld körüli pályára állításakor úgy dönt, rakétát fog építeni. Először sikeresen felrobbantja a kerítésüket, majd összebarátkozik a reál tantárgyak különc doktorával, Quentin Wilsonnal (Chris Owen), és két másik barátjával, Roy Lee-vel (William Lee Scott) és Sherman o’Dellel (Chad Lindberg) kiegészülve elkezdi ténylegesen megépíteni az AKO nevű rakétát.
Apránként alakítanak az alkatrészeken, az üzemanyagon, és bár Homer apja, a coalwoodi szénbánya főnöke nem támogatja fia álmát, a kisváros többi lakója, köztük a fiúk egyik tanára, Mrs Riley (Laura Dern) igyekszik segíteni nekik. Céljuk megnyerni a helyi tudományos vásárt, majd az Indianapolisban megrendezett vásárt is, mellyel ösztöndíjat nyerhetnek valamelyik egyetemre. A kérdés csak az, sikerül-e nekik.
Vissza a múltba
A kép a 90-es években készült filmekhez illően kicsit homályos, de ez nem ront magán a minőségen. A színészi munka kifogásolhatatlan, a zene szintén. Gyllenhaal-hoz a pályája elején hozzánőtt a se nem nagymenő, se nem kocka különc karaktertípus – ahogy a Holnaputánban, úgy itt is pont középen helyezkedik el a gimnáziumi hierarchiában. A nézőnek úgy tűnhet, a készítők megpróbáltak némi romantikát csempészni a történetbe, de Mrs. Riley és Mrs. Hickamen kívül két nőalak jelenik meg, akik két oldalról közelítik meg Homer népszerűvé válását.
Inspiráló, kellemes filmélmény ez, olyan, ami egyszerre melengeti és facsarja össze a szívedet. Jó választás, ha egy ablakon keresztül szeretnél betekinteni a második világháború utáni Amerikába. Megfelelő, ha bátorításra van szükséged a céljaid eléréséhez. Érdemes elindítani akkor is, ha csak el akarod ütni az időt. Mindig, mindenkor, bárkinek és bárkivel.