Filmek

Filmajánló: A stanfordi Börtönkísérlet (2015)

Remélem, nem vagyok egyedül azzal, hogy ijesztőnek találom a valós történeteken alapuló filmeket, sorozatokat. Ott van a Csernobil. Baljós zene és remek színészi munka, de a libabőrt és azt, hogy egy-egy rész után csak arra tudtam gondolni, leginkább annak a számlájára írom, hogy valós eseményeket dolgozott fel a mű. Nem ugyanolyan, mint egy horrorfilm vagy egy thriller, mert tudod, hogy amit a képernyőn látsz, egyszer már megtörtént. És akkor miért ne történhetne meg még egyszer?

1971.

Akit érdekel a pszichológia vagy jártas benne, valószínűleg már hallott a Stanford Egyetem börtönkísérletéről. A Philip Zimbardo vezette teszt 1971. augusztus tizennegyedikétől huszadikáig  tartott. A jelentkezőket az alapján választották ki, hogy pszichológiailag mennyire stabilak illetve egészségesek. Azokat, akik végül megfeleltek a követelményeknek, pénzfeldobással két csoportra osztották – rabokra és börtönőrökre.
A campus alagsorát börtönnek rendezték be, ahova a kísérlet kezdetekor különféle vádak miatt bevitték a rabokat. Fejükre harisnyát húztak, mintha lenyírták volna a hajukat, lábukra láncot tettek, ruháikat elvették és egy-egy túlméretezett, durva anyagú ruhát kaptak helyette, amire rávarrták a számukat. Személyiségük, individualitásuk elvételéhez továbbá hozzájárult, hogy a kísérlet alatt a számuk volt a nevük. A vezetők egy kamerán keresztül követték figyelemmel a rabokat és az őröket. A kísérlet eredetileg két hétig tartott volna, azonban hamar elszabadult a pokol, és hat nap után lezárták, mert a résztvevők súlyosan veszélyeztették egymás lelki és testi épségét.
Ezra Miller Daniel Culp (8612-es rab) szerepében
Negyvenöt évvel később kiderült, hogy az őrök, akik a hatalom hatására szadista módon kezdtek viselkedni és a felvételek alapján örömüket lelték társaik megalázásában és bántalmazásában, a kezdetekkor azt az utasítást kapták, hogy bánjanak kegyetlenül a rabokkal.  Így a kísérlet egy egyszerű demonstrációvá vált, a konklúzió pedig hamissá.  Ennek ellenére többször is feldolgozták az eseményeket, először 2011-ben, majd 2015-ben is.

2015.

A 2015-ben forgatott film amellett, hogy  újra elmeséli, hogyan zajlott le a kísérlet, a szereplők lelki állapotára, személyiségük eltorzulására helyezi a hangsúlyt. Dr. Zimbardo karaktere először barátságos, de ahogy követik egymást az események, úgy válik egyre jobban részévé a börtönnek és tartja fontosabbnak a kísérletet annak résztvevői helyett. A vezetőknek segítségükre van egy korábban tizenhét évre elítélt férfi, aki pontosan tudja utánozni az őrök viselkedését, így még élethűbbé tenni a rabok cellában töltött idejét.

A káosz fokozatosan uralkodik el az alagsorban, mindeközben pedig van egy fiú, aki nem válik szadistává – ugyanakkor nem is próbálja megállítani társát. A kétórás film alatt a néző árnyalt, részletes képet kaphat a szereplők lelkivilágáról. Figyelemmel követheti, hogyan mosódik el a színjáték és a valóság közti határvonal. Zene, ha van is, a háttérbe szorul, a hangsúly mindvégig a párbeszédeken és magán a helyszínen van.

Összességében a Stanford Börtönkísérlet egy remekül sikerült filmdráma. Lebilincselő, érdekes. Egyre csak azt várod, hogy az őrök a kegyetlenség következő szintjére lépjenek. Meddig képesek elmenni, ha a társaik bántalmazásáról van szó?

Hiába derült ki, hogy az eredeti kísérlet hamis volt, engem akkor is elgondolkodtatott. Hiszen honnan tudhatnánk, hogy az őrök utasítások nélkül nem viselkedtek volna úgy a rabokkal, ahogy? Nincsen rá biztosíték, hogy az eredmény más lett volna.

Gyenge idegzetűeknek semmiképp sem ajánlom – a verbális és nonverbális zaklatás is megjelenik a filmben, egyes szereplők “karakterfejlődése” pedig ijesztő és felkavaró. A műfaj szerelmeseinek és a történelem során véghez vitt kísérletek iránt érdeklődőknek azonban meleg szívvel ajánlott.

Hozzászólások