Fayer Sándor – Ördögi kör
Rengeteg történet szól mind az első és a második világháborúról, mind az afganisztáni és vietnámi helyzetekről. Túlélők mondják el, mit tapasztaltak és a mai generáció tagjai képzelik magukat egy-egy katona helyébe, akinek minden holnap ajándék. Keveset tudunk azonban arról, milyenek az esélyei egy magyar honvédnek. Mennyivel van lemaradva külföldi társai között és hogyan éreztetik ezt vele? Mit tanulhat ott kint?
Fayer Sándor több évtizeden keresztül szolgált afgán valamint balkán hadszíntéren, majd úgy döntött, az alábbi regényen keresztül mutatja be, milyen is az élet ott, ahol az ember senkiben sem bízhat, az emberek bárki életét feláldozzák fanatikus céljaik elérése érdekében, és még egy kisgyerek is a halálát okozhatja.
Az Ördögi kör főszereplője, főhőse Tamás, aki traumatikus gyermekkora és az ebből következő lázadó életvitele ellenére a hadseregben találja meg a nyugalmat. Persze szokásain ez nem változtat; egymás után hódítja meg a nőket és nem retten vissza a legapróbb kocsmai bunyótól sem. Élete a megszokott mederben folyik, amíg felettese Afganisztánba nem küldi bevetésre.
Mind az elbeszélés módján, mind Tamás karakterfejlődésén látszik magának az írónak a tapasztalata, és hogy mennyire közel áll hozzá a téma – persze ez nem meglepő. Egy sikertelen terepszemle után főhősünk Lucifer segítségével menekül meg, innentől kezdve az élete pedig száznyolcvan fokos fordulatot vesz. Terápiás kezelése végeztével lemond a Magyar Honvédségnél, és azzal az elhatározással, hogy csatlakozik az életét megmentő, nemzetközileg híres Delta Force-hoz, csatlakozik az amerikai tengerészgyalogsághoz. Miközben polgárként ugyanazokat a köröket futja hol Afganisztánban, hol a Balkánon, magánemberként mind ő, mind a környezete teljesen megváltozik. Mindeközben továbbra is ott van a kérdőjel a feje fölött: mit vett el vagy mit fog elvenni tőle az Ördög a szabadulásáért, az életéért cserébe?
Az elején leginkább a főszereplő jelleme miatt egyhangú, vontatott cselekmény akkor pörög fel, amikor a szerző beviszi a történetbe Lucifert. Innentől kezdve a regény leginkább egy örvényhez hasonlítható, és bár megvannak a maga apró hibái, tökéletesen élvezhető, magával ragadó, pörgős, könnyen olvasható. Még a szakszavak és a káromkodások ellenére is.
Nem fogom azt mondani, hogy nem éri meg elolvasni, mert még egy olyan könyvmoly is, aki hozzám hasonlóan inkább egy történet lélektani része iránt érdeklődik, élvezheti ezt az akciódús, egy csipetnyit természetfeletti regényt. Kellemes, üdítő és a témája miatt időnként megrendítő volt olvasni. Az a fajta könyv volt, ami a tetteivel beszélt – különleges könyv.
Leginkább azoknak ajánlott, akik szeretik az akciódús történeteket, amik úgy mutatnak be egy új világot, hogy közben nem visznek messze – éppen csak a szomszédba. Szegről-végről bárki, aki a katonaságot választja hivatásul, megtapasztalhatja a leírtakat. Ajánlott még azoknak, akik hús-vér emberről akarnak olvasni, nem egy drámázó, szállóigéket osztogató ideálról. Mert az, amikor valaki világbékét kíván, nem mindig csak kegyes hazugság.