Könyvek

Erin Morgenstern – Csillagtalan tenger

Mindenkinek megvan a maga története, az, ami azzá teszi aki, események sorozata, döntések sora, ami folyamatosan formálta azzá az emberré, akivé végül vált. Sokszor nem is könnyű megállapítani mi mit okozott és meddig kellene visszamenni, honnan indult ki egy-egy későbbi meghatározó jellemvonás. Aztán a másik fontos kérdés: hol van az a határ, ami elválasztja a valóságot a képzelettől? Megtéveszthet minket a saját szemünk vagy agyunk? Ezekre és még rengeteg más érdekes kérdésre kaphatunk választ Erin Morgenstern új, különös hangulatú fantasy-jában, a Csillagtalan tenger című regényben!

Az Éjszakai cirkusszal híressé vált Morgenstern ismét egy olyan regényt  adott nekünk, ami kissé furcsa, nagyon egyedi, és nem kevésbé szövevényes mint elődje. De kezdjük az elejéről!

A történet főhőse Zachary Ezra Rawlins, a kissé elveszett egyetemista fiú, aki egy nap különleges könyvre bukkan az egyetemi könyvtárban: A meghatározhatatlan eredetű Édes bánatok című könyv ugyanis tele van rejtélyes történetekkel és mesékkel, ám egy idő után a lapok az ő életét és múltját kezdik el leírni. Ám a fiú akárhogy is próbál utánajárni a dolognak, egyszerűen képtelen rájönni a dolgok nyitjára, viszont figyelmes lesz néhány fontos szimbólumra: a méh, a kard és a kulcs figurák egyre gyakrabban kezdenek felbukkanni körülötte, ami nyilván nem lehet véletlen. Ezek a jelek végül elvezetik egy New York-i klub álarcosbáljára, ahol aztán beindulnak az események és a fiú rövidesen egy titkos föld alatti könyvtárban találja magát és egyik kaland után a másikba csöppen, miközben felfedezi ezt az ezer csodát rejtő világot.

Ez a könyvtár – bár valószínűleg ezt mondanunk sem kell – nem egy átlagos intézmény. Ezernyi történet lüktet benne, amik csak arra várnak, hogy elmeséljék őket, szeretők lakják, akik ajtó alatt becsúsztatott levelekkel kommunikálnak az idő határait átlépve és egyre-másra történnek a furcsaságok, amiket már sokszor követni is nehéz.

Itt ismerkedik meg Zachary az őrzőkkel, akik feláldozták a szemük világát és a nyelvüket, hogy megvédjék az archívumot, és olyanokkal is, akik el akarják pusztítani a csodát. Összefog egy Mirabel nevű, titokzatos, rózsaszín hajú lánnyal és egy Dorian nevű, rendkívül jóképű férfival, akikkel együtt bejárja ennek a világnak a hihetetlen csodáit, elfeledett termeit és kanyargós folyosóit, mely során nemcsak arra ébred rá, hogy ezen a helyen mit kell tennie, de arra is, hogy a saját életében merre kellene tartania.

Ugyanis ha nagyon-nagyon lecsupaszítjuk a dolgokat a Csillagtalan tenger is tekinthető egy klasszikus fejlődésregénynek. Főszereplőnk a kötet elején magányos, sokszor nem találja a helyét és csak a történet végére körvonalazódik benne, hogy mire is hivatott, mi az, amiért hajlandó lenne akár meghalni is.

Emellett a vonal mellett persze nem lehet szó nélkül hagyni a fantasy elemeket, a különböző szimbólumok lehetséges jelentését, bár mindegyikre szinte lehetetlen kitérnünk, annyi van belőlük. Az írónő által felépített világ annyira komplex és élettel teli, hogy talán megérdemelne egy külön kötet már az is, hogy mindent kielemezzünk. A föld alatti könyvtár, ami tele van rejtélyekkel titkokkal, mindenféle csodával az valószínűleg minden könyvmoly vágyálma, így ez mindenképpen szerencsés választás volt az írónő részéről.

Azonban pont a fentebb említett sokszínűség és változatosság az, ami a hátránya is ennek a világnak: annyi kis különálló, önmagában is érdekes részlet van, hogy nagyon könnyű belekavarodni a dolgokba és elveszteni a fonalat a történet során. Így aztán rendkívül erősen kell koncentrálni, hogy minden teljesen világos legyen a végére, bár Morgenstern nagyon sok kérdést nyitva hagy a befejezés után is.

Az biztos, hogy a Csillagtalan tenger nem egy „átlagos”, napjaink divatos és jól bevált fantasy-sémáit követő könyv. Teljesen más a tempó, a fordulatok is újszerűek, ám ahhoz hogy ezt mind élvezni tudjuk, érdemes mindezek tudatában nekiállnunk az olvasásának. Az igazi élményhez be kell lassulnunk és hagynunk kell, hogy elborítsanak a történetek, rá kell állnunk az írónő írásmódjára és történetvezetésére.

Ám ha ez sikerül, akkor valódi élményben lehet részünk, olyasmiben ami kifejezetten jól jön a mostani időszakban és ami után egészen biztosan mi is vágyni fogunk majd egy saját föld alatti könyvtárra!

A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!

Jenn Lyons – Királyok Veszte (Sárkányok kórusa 1.)

Hozzászólások