Érettségi a zombiszarvasok árnyékában
Mindig minden a Kiválasztottakról, a hősökről szól. Azokról, akik megmentik a világot, az egész emberiséget, közben persze szerelembe is esnek és sok hányattatás után ugyan, de a happy end-jük garantált. De mi van azokkal, akik nem születnek főszereplőnek? Akiknek nem a világ megmentése a legnagyobb gondjuk, hanem mondjuk az, hogy hogyan éljék tól az érettségit? Most erre is választ kaphatunk Patrick Ness legújabb, magyarul megjelent könyvéből, a Mi, hétköznapi halandók-ból!
A történet egy amerikai kisvárosban játszódik és egy kis baráti kör, azon belül is egy Mikey nevű fiú köré összpontosul. Rajta keresztül ismét csak a szokásos kamaszproblémákat láthatjuk: viszonzatlan szerelem, rettegés az érettségitől és az utána következő élettől, az ismeretlentől. Ha pedig mindez nem lenne elég, a fiú többszörösen problémás családból származik: testvére Mel, aki nagyon sokáig evészavarral küzdött, anyja politikai karrierje miatt látszólag mindent képes háttérbe szorítani, apja alkoholista, ő maga pedig mindebből kifolyólag kényszeres cselekvő.
Megvannak tehát a saját problémái, ráadásul a városban és a suliban még egyre több furcsaság is elkezdi felütni a fejét: különös kék fények, rejtélyes halálesetek, egyre több megmagyarázhatatlan esemény. Ezeknek a középpontjában azonban nem ő és barátai, hanem az úgynevezett “indie srácok” állnak.
“Ilyenek ezek az indie srácok. Biztos vannak a ti sulitokban is. Fura társaság, menő geek frizurával, adományboltos cuccokkal meg ötvenes évekbeli keresztnevekkel. Elég rendesek, nem szemétkednek, és valahogy mindig ők lesznek a Kiválasztottak, amikor eljönnek a vámpírok, vagy ha az Idegenek Királynője a Végső Fényforrást követeli, meg ilyesmi. Túl menők ahhoz, hogy elmenjenek a bankettre, és nem hajlandók más zenét hallgatni, mint jazzt, miközben még verseket is olvasnak.”
Érdekes írói megoldás, hogy ezúttal, az általában főszereplő típusú személyek és a velük kapcsolatos természetfölötti események háttérbe szorulnak és Mikey “egyszerű problémái” kerülnek előtérbe. Azért persze kapunk pár utalást és magyarázatot a rejtélyes történésekre is, de ezúttal nem ezeken van a hangsúly.
“Mi, hétköznapi halandók meg csak élünk itt, és várjuk, hogy velünk is történjen végre valami, bármi, miközben elhúz mellettünk az élet.”
Pont a fenti okból kifolyólag sokkal inkább nevezhetjük ezt a regényt karakterközpontúnak, mintsem cselekményközpontúnak. Itt tényleg sokkal inkább egy-egy szereplő belső lelki vívódásain van a hangsúly, mint a pörgős akciójeleneteken. Azt gondolhatnánk, hogy ez lassúvá, vagy vontatottá teszi a regényt, de nem így van. Talán az írói stílus az oka, talán az, hogy valószínűleg mindannyian éreztük már magunkat mellékszereplőnek, a történet egyszerűen olvastatja magát és nem engedi az olvasót, annak ellenére, hogy főképp olyan problémák vannak a középpontban, amikről nagyon sokszor olvashattunk már korábban.
Mikey, teljesen átlagos tinédzser ennek a létnek minden szépségével és nehézségével együtt, aki még a saját életében is sokszor csak mellékszereplőnek érzi magát. Ennek ellenére nagyon fontos összetartó kapocs a baráti társaságában, ami nővéréből Mel-ből és osztálytársaikból Jared-ből és Henna-ból áll.
A nővér Mel szintén egy meglehetősen összetett szereplő, komplex háttértörténettel. Az evéssel kapcsolatos korábbi problémája mellett gyakorlatilag öccsével együtt nevelik kishúgukat, Meredith-t, aki (velük egyetemben) szintén figyelemhiánytól szenved anyjuk karrierje miatt.
Minden fejezet elején kapunk egy pár mondatos összefoglalót “az izgalmas történésekről”, arról, hogy áll éppen az emberiségért vívott harc, hol tartanak a Kiválasztottak a harcban. Ez az egész egy idő után mégis valahogy másodlagossá válik, annak ellenére hogy Mikey-ék hivatalosan nem is a főszereplők. Mivel a saját életükben igenis azok. Ez az, amiben a regény fő üzenete rejlik. Nem kell, hogy te legyél a Kiválasztott, vagy megmentsd az emberiséget, elég ha a saját életednek te vagy a hőse. Sokan vágynak izgalmasabb életre, hisznek az előre elrendelt sorsban, de ez tévedés. Az ember önmaga a saját sorsának kovácsa és minden egyes helyzetből meg kell próbálnia kihoznia a legjobbat. Ha így teszünk nem kell azon aggódnunk, hogy “elrohan mellettünk az élet”.
– És mit csinál az ember, amikor az álmai valóra válnak? – kérdezi. – Erről soha nem beszél senki. Csak azt sulykolják, hogy kövesd az álmaidat, de mi történik, amikor utoléred őket?
– Élvezd ki. Tégy meg minden tőled telhetőt, és próbálj meg nem túl nagy seggfej lenni.
Összességében elmondható, hogy a Mi, hétköznapi halandók egy üzenetében merőben újszerű könyv, ami a nagyon is aktuális és fontos “kisszerűség” problémája mellett még remek karakterábrázolással is dolgozik. Mindenkinek ajánljuk, aki szereti Patrick Ness könyveit, vagy egyszerűen csak szeretne valami hétköznapiról is olvasni a sok Kiválasztott után.