Elizabeth Cooke – Rutherford Park
A Rutherford Park 2013-ban jelent meg az eredeti nyelvén, majd 2016-ban magyarul az I.P.C. Könyvek jóvoltából. Az írónő a saját bevallása szerint már kisgyermek kora óta rajong a könyvekért, és ez érződik is a különös a fogalmazásmódján.
A borító kép összeszerkesztése Popovics Ferenc munkája.
A regény 10 fejezetből áll, ami kevésnek tűnik, ám nem az, hiszen egy fejezet sok-sok oldalt foglal magába, néhol elválasztva sortöréssel vagy egy mintával. Ez a haladást nem könnyíti meg, alkalmazkodnunk kell ahhoz, hogy esetleg az oldal közepén hagyjuk abba az olvasást.
A történet a Cavendish családról szól, lakhelyükről, a vidéki Rutherford Parkról. Az írónő nem csak egy szereplő életét és történetét öleli fel, hanem az összes családtagét, sőt még a személyzet néhány tagját is megismerjük. Megismerjük Lady Octavia, a grófné életét, hogy honnan jött, de legfőképpen azt, milyen az élete a Rutherford parkban férje, William oldalán. Lord Cavendisht is megismerjük, a gyerekeiket, és néhány cselédlányt, akik közül az egyiknek borzalmas titka van. Ám mégsem ez a titok az egyetlen forgatórúgója a csaknem fél évet felölelő történetnek. Sok kisebb-nagyobb történés bolygatja fel a család életét, például a Londonban töltött társasági idény, vagy John Goud történész, ám leginkább Helene de Monfort. Nem mellesleg az első világháború kezdete árnyékolja be az életet Rutherforban és az egész világon.
A sok-sok háttértörtének és mellékszál teszi végül a regényt egy egésszé, s egyetlen információ sem fogja velünk azt éreztetni, hogy feleslegesen írták le.
A történet csapong és nem is igazán egyértelmű, hogy miről akar szólni, de ebben a formájában tökéletes. Nem kell izgatottan követnünk egyetlen történést, hiszen viszonylagos nyugalomban kísérhetjük végig a többi szálat, és sok érzelemmel találkozhatunk ennek köszönhetően, mindegyiket más-más szereplőkhöz fűzve. Eleinte könnyed játéknak tűnik az egész, ám előre haladva a hangulat egyre feszültebb és kétségbeejtőbb lesz.
Az írónő érdekesen csavarja a kifejezéseket. Úgy használja a megfelelő szavakat, hogy pontosan ki tudja fejezni az adott érzelmeket, hangulatokat, így mi pontosan át tudjuk érezni a helyzetet. Ez főleg a könyv második felétől lesz érdekesebb, amikor a feszélyezett úri életre még a világháború előszele is rányomja a pecsétjét. A feszültség szabályosan tapintható a levegőben.
Az írónő a fejezetekben képes úgy ugrálni a jelen és a múlt között, hogy észre sem vesszük, mégis el tudjuk választani majd a történéseket. Megismerhetjük ezáltal a szereplők múltját, hogy megértsük, miért döntenek illetve éreznek úgy, ahogy.
A könyvet türelmes, érdeklődő olvasóknak tudom ajánlani, akiket nem csak a romantikus érzelmekkel átitatott történetek érdekelnek, hanem az érzelmek széles skáláján akarnak körbetekinteni és akiket érdekel az első világháború előtti korszak.