Dr. Philipp Schott – Egy kisállatrendelő hétköznapjai

A könyv egy kanadai állatorvos vicces sztorijait gyűjti csokorba, amik eredetileg blogbejegyzésekként láttak napvilágot és ezt sikerült végül kézzelfogható formában is kiadatni. A doktor harminc éve van a pályán, így elég sokat tapasztalt már az életben. A gyűjteményen keresztül próbálja átadni a tapasztalatait az olvasóknak, mint például, hogyan adjunk be gyógyszert a macskánknak, ami valljuk be, nem egy egyszerű dolog. 

Négy kutya, egy macska, több teknős és számos tyúk tulajdonosaként, nem áll tőlem messze az alkotás. Ettől függetlenül voltak benne olyan történetek, amiktől még én is fogtam a fejemet. A kisállatrendelő mindennapjairől szóló aranyos, humoros és szórakoztató mindennapjairól olvasva, sokkal jobban teltek a napok. Próbáltam nem egy nap alatt kivégezni az alig több mint kétszáz oldalt, bár nem volt egyszerű feladat.

A doktor az előszóban mesél egy kicsit magáról. Philipp Schott 1990-ben diplomázott a saskatooni egyetemen. Már akkor nagyon szeretett írni, de amikor elkezdte a pályafutását, még akkor sem fejezte be ezt a tevékenységet. Mivel az egyetem után több ideje lett, sokkal többet is ragadott billentyűzetet. Kezdetben az utazásairól írt, majd jöttek a novellák és a könyv. Idővel jött csak rá, hogy az emberek sokkal jobban szeretik a vicces állattörténeteket, mint az ő utazásait.

Az alkotás első részében elmeséli, hogyan lett állatorvos. Ír többek között Bobo-ról, a karácsonyi futóegérről, aki folyamatos szökésben volt, de végül sikerült összebarátkozniuk. Ezt követően tíz év is eltelt, mire újabb háziállatot fogadott be. A doktor továbbra is egy saját kutyát szeretett volna, ám ezt nem engedték neki a szülei, így lett egy Mook nevű kiscicája.

“Gondolom, a legtöbb olvasó már kitalálta, hogyan végződik a történet. Igen, tökéletesen igazuk van. A kemény téli fagyokban a garázs is alaposan lehűlt. Az apám kijelentette: Rendben, a macska bejöhet a házba, de csak a pincébe. Máshova nem.”

A gyermekkorát követően megismerkedhetünk a tinédzser Philipp-el is, majd pedig végigkövetjük a pályaválasztási és a gyakornoki éveit, egészen addig, amíg orvos nem válik belőle. Közben folyamatosan meséli a jobbnál-jobb állatos történeteit. A kötet során olvashatunk összeakadt halacskákról, epilepsziás struccról, de még kolibrikkel is találkozunk. Ám mindezt próbálja úgy előadni, amiből az olvasó tanulhat is. Praktikus tanácsokkal lát el bennünket, közben pedig jól szórakozunk. Kell ennél több?

Pozitívum, hogy a szakma szépségei mellett beszél az árnyoldalairól is, hiszen semmi sem fekete vagy fehér. Mindig vannak gondok, nehézségek, amiken át kell verekednünk magunkat. Vele sem volt ez másként. A négy fejezet telis-tele van érzelemmel, ami nem hagyott nyugodni. Voltak olyan részek, ahol meg kellett állnom egy kis időre, hogy elgondolkodjak az olvasottakon. Mindig is mélyen érintettek az állatos filmek, sorozatok, könyvek, tulajdonképpen bármi, ami kettő- vagy négylábúakról szól. Ennek ellenére jót szórakoztam a sztorikon, amikot Philipp osztott meg velünk.

Bár első körben a borító fogott meg, nem sokáig tartott az sem, amíg az egész kötet bekebelezett. Két Jack Russel tulajdonosaként muszáj volt megszereznem a Partvonal Kiadó újdonságát, hiszen az előlapon egy cuki kis fajtatiszta terrier szerepel. Emellett van cicánk is, aki bár lassan 16 éves lesz, még mindig él és “virul”. Aztán ott van a két kaukázusi juhászkutyánk is, akik szintén sokban hasonlítottak néhány ebhez, akikről a könyvben olvastam.

Összességében tehát nincs ember, akinek ne tudnám ajánlani az Egy kisállatrendelő hétköznapjai című művet. Legyél állatbarát, tulajdonos, vagy csak okosodni vágyó, meg fogod magadnak találni benne azt a részt, amivel azonosulni tudsz, onnan pedig nincs megállás, mert letehetetlen. Köszönet érte a Partvonal Kiadónak!

Hozzászólások