Dacre Stoker és J. D. Barker – Dracul
Nem hazudok ha azt mondom, az Agave Könyvek Draculját vártam az idei évben érkező könyvek közül a legjobban. Dracula története legendásnak számít, de még így is sok olyan dolog van vele kapcsolatban, amit nem sikerült tisztázni az évek során, így hát nem csoda, hogy J. D. Barker, A negyedik majom szerzője, késztetést érzett arra, hogy az eredeti kézirat alapján, Dacre Stoker segítségével megalkossák a Dracult.
A könyv szinte végig naplószerűen meséli el a történetet, azokat a jeleneteket leszámítva, amikor a jelenben vagyunk egy toronyban, Bram Stokerrel és egy ismeretlen lénnyel, akit bezárva tart. Miközben várja, hogy teljen az este, naplóját írja, amiben részletesen elmesél mindent, kisgyermek korától kezdve Ellen dadusukról és családjáról. Ahogyan haladunk az időben, ezekhez a bejegyzésekhez csatlakozik Matilda, Bram nővére, aki Ellennek ír leveleket, majd Thornley, Bram és Matilda bátyja, végezetül pedig egy magyar utazó naplójegyzeteivel is gazdagodhatunk, Arminius Vámbéry által – magyarul Vámbéry Ármin -, aki számos ismerettel rendelkezik Drakuláról, a vámpírokról.
Nagyon tetszett a könyv szerkezeti felépítése. Összesen három – illetve négy – részből tevődött össze. Kezdetekben csupán csak Bram jelenje és múltja váltakozott, de már ez is épp elég izgalmat adott az első részben. A kötet ezen része egészen a Stoker gyerekek kiskoráig nyúlik vissza, mikor Bram még csak hét éves volt, és beteg. Se a család, se az orvosok nem tudták megállapítani mi a baja, a legkisebb megerőltetés is végzetes lehetett a számára. Bár foglalkozott vele a család orvosa, gyógyítója mégis Ellen dadus volt, aki érthetetlen és titokzatos módon minden alkalommal rendbe tudta tenni a fiatal fiút. Ezt követte a második rész, ahol szintén a jelen váltakozott a múlttal, annyi különbséggel, hogy a gyerekek már felnőttek. Bram naplójához, itt csatlakozott két idősebb testvérének feljegyzése, majd a vége felé Vámbéry is. De ami a legfontosabb, itt ért össze a múlt a jelennel, amit követett a harmadik rész, ahol már csak a jelen eseményeit követhettük nyomon.
Végül, a fenti kis kiegészítést megmagyarázva, a szerzőktől kapunk jegyzeteket, amikben kiegészítések, jegyzetek, feljegyzések vannak az eredeti kéziratról, Bram Stokerről, ami számtalan érdekességet nyújt az olvasónak.
Bár az egész könyv roppant izgalmas volt és végig fogva tartott, a legjobban mégis a múltbéli események, a Stoker gyermekek kiskora tetszett a leginkább. Az a kíváncsiság, gyermeki ártatlanság, amivel a kalandokba belekeveredtek, már önmagában is nagyon érdekes volt. Nagyon sok mindent már itt sejtünk és megtudunk a vámpírokról, talán ezek nélkül a magvak nélkül, amit itt elejtenek a szerzők ébren tartják az érdeklődésünket aziránt, hogy kiderítsük, mi is folyik itt tulajdonképpen. Még az sem zavart, hogy Matilda és Bram talán egy kicsit koravének voltak, vajon én is így viselkedtem volna?
Sokszor nem tudtam eldönteni, bosszant-e a tény, hogy ötletem sincs, mi történik a “most” alatt, vagy örüljek, amiért egy újabb Matilda vagy Bram féle naplóbejegyzést/levelet olvasok. Kíváncsi voltam, mit keres Bram abban a toronyban, mi lehet az a szörny az ajtó túlvégén és vajon miért tartja bezárva? Még a legutolsó pillanatig se voltam benne biztos, hogy jól sejtem-e amit sejtek, hiszen volt egy megérzésem, de nem mertem rá hallgatni, hiszen a körülmények ellentmondtak a tényemnek. A végkifejlet pedig zseniális lett.
Ha valaki azért nem merné a kezébe venni a kötetet, mert nem olvasta az eredeti regényt, ne ijedjen meg. A Dracul tökéletesen megállja helyét mint egyedüli regény, hibátlan előzménytörténet, nagyon sok mindent megmagyaráz és remekül vezeti fel Bram Stoker 1897-ben megírt Drakuláját! Nagyon remélem, hogy érkezni fog abból is egy felújított kiadás!
Összességében azt kell mondanom, hogy az idei év legjobb regényét tartottam most a kezemben, amit kivétel nélkül mindenkinek kötelező elolvasnia, ha egy kicsit is érdeklődik Drakula iránt. Ahogy azt várni lehetett, nem egy tipikus mai, romantikus vámpír sztori, ami unásig ismételt. Izgalmas és kalandokkal teli, amit úgy olvas az olvasó, hogy közben azért ott van benne a félsz, már-már tényleg elhiszi, hogy ez igazi. És ezt az érzést csak erősíti az a tény, hogy ebben a regényben vannak olyan karakterek, akik a való életben is jelen voltak.
Ez egy olyan kötet, amit másfél nap alatt elolvasol. Egy olyan kötet, amit még este is olvasol az olvasólámpád alatt és közben a körmödet rágod, mi lesz Bram és társai életével. Végeztével pedig büszkén teszed le a polcodra a gyönyörű és letisztult borítójával.
A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!
http://www.ahmagazin.com/konyvek/igy-lett-menekultbol-olimpikon-juszra-mardini-pillango/
