MűvészsarokNovella

Csak az

Csak az idő és a megbánás és a gondolatok és a feladatok és a kötelesség és a munka és hogy miért nincs veled és hogy mi történt és hogy szeret e.
Csak az idő és a gondolatok csak az hogy mit csinál hogy miért nincs velem hogy mit pakol hogy miért nem hív hogy mire gondolhat hogy kivel lehet.

Eljön a pillanat amikor tovább kell lépni, vagy elhinni azt, ami van.
Egy lépés előre,
még egy előre, vagy tíz hátra és a döntés a kézben van,
de nem mindegy, hogy bal vagy jobb.

Eltelt napok vonalai a kézen, lassan már négyet húzok át, hogy meglegyen az ötödik, mellé újra kezdek vonalazni, karikázom tizesével, fordítok egyet a kezemen, száz és még tovább.
Fürdésnél nem mosom le, utána még erősítem.
Idő által hozott tetoválás, ami nem a tűből és a tintából, hanem a szívből jön.

Egyet jobbra, egyet balra.
Jobb kézzel dobom, messzire repül, az emlék sosem talál vissza hozzám. Megyek és keresem és kutatom de nem találom. Menekül és még messzebb hátha majd ott lesz és segít de nem talál és nem keres.
Bal kézzel dobom, lábam elé esik. Esetlenül süllyed el a sárban, majd kiveszem, megpróbálom megtisztítani, hogy olyan legyen, mint régen, de nem segít.

Mocskos marad és nem lesz a régi, régi lesz, de a szomorúság és a nyomottság, nem pedig a mosoly és vidámság.
Újat keresek, útnak indulok, hátha majd, hátha majd egyszer, hátha majd egy szép napon,

és ott lesz és vár és keres és eldob és fejbe talál és elájulok és elfelejtem
majd a rossz után csak jó lesz
bocsánatot kér amiért megdobott.

Ismerős az arca, ismerősek a szavak. Ismerős az érintése, az, hogy mellettem van.
Csak az idő és a vele töltött idő és a programok és a szavak és az érzések és a szó mögötti érzések hogy mit miért mondunk és hogy idővel majd eszembe jut és emlékezni fogok és az oltár előtt állva eszembe jut mi egyszer már szakítottunk és én nem akartam folytatni,

majd igent mondok.

A régi emlékeket felülírják az újak. A rosszat a jó. Ő engem.

 

Hozzászólások