Cressida Cowell – Hajdan varázslói

Ó, a mágia. Valami, ami már a kezdetektől fogva jelen van az ember életében, hiszünk is benne meg nem is, és ugyanúgy megtalálható a hétköznapi dolgokban, mint a ritka, szinte már csodának minősíthető jelenségekben. A gyűrűk ura, Harry Potter, Nevermoore, sőt, én még a szuperhősök világát is idesorolnám, nem beszélve a sárkányokról.

Cressida Cowell az Így neveld a sárkányodat tizenkét kötetes sorozatával vált ismertté a könyvmolyok világában, azóta pedig 2018-ban újabb szériába kezdett, ekkor adta ki a Hajdan varázslói első kötetét, amely a sorozat nevét viseli. A második rész magyar fordítását tavaly jelentette meg a Digitanart Stúdió, azóta pedig az Egyesült Királyságban még további két kötet is kikerült a boltokba.

Valaha volt varázslat. Aztán harcosok berontottak volna Hajdan erdejébe, és megölték az összes boszorkányt és minden varázslényt, amit találtak. Pincúrok, hómacskák, behemótok, mágusok – legyenek bármilyen erősek is, a vasfegyvereken, vaspáncélokon nem tudott áttörni varázserejük. Ez évszázadokkal történetünk kezdete előtt történt, azóta a harcosok letelepedtek az erdő mellett, uralmuk alá hajtva a birodalmat.

Czár Hókusz, a nagy máguskirály kisebbik fia, akinek még tizenhét év elteltével sincs varázsereje, pedig mindent megtenne, hogy legyen neki. Ábránd Szikorax királynő, a harcosok vezetőjének lánya, aki pedig egy tiltott tárgyat tart magánál. Kettejük sorsa egy boszorkányölő kard és egy furcsán vibráló toll által fonódik össze.

“A varázslatot nem lehet elpusztítani, csak elrejteni.”

Czár terve az, hogy elfogjon egy boszorkányt és végre egy legyen, mágustársai közül. De hogyan sikerülhetne ez neki, ha a boszorkányok mind meghaltak, és gonosz forrásból mágiát szerezni egyébként is a világ legfelelőtlenebb, legmegátalkodottabb dolga lenne? És mi az az árny, ami a fák közül leselkedik rá és barátaira?

Vannak olyan gyerekeknek írt könyvek, amik egyszerűen ugyanúgy magukkal ragadják az idősebb olvasókat is, mint magát a célközönséget. Ilyen a két “trónörökös” kalandja is. Az ellenség tényleg ijesztő, a problémák valósak, a fordulatok éppen csak annyira kiszámíthatóak, hogy a bekövetkezésük előtt nem sokkal az olvasó érezhessen egy kis diadalérzetet, amiért rájött a turpisságra. Mindemellett az írónő illusztrációi időnként a jól ismert, nem annyira részletes, gyermeteg szintről a szemet gyönyörködtető, művészi szintűekre változnak. A szereplők nem csak jók vagy rosszak, mint azt a mesékben megszokhattuk. Nem, a szigorú máguskirály ijesztő külseje mögött atyai szív dobog, a hatalmas, első ránézésre elrettentő külsejű behemót a legjobb barátja lehetne bárkinek, és még sorolhatnám a maguk hibáit elkövető, néha önző, de a megfelelő pillanatban igenis helytálló karaktereket.

Egyet biztosan állíthatok: ha szereted a komolytalannak és túl egyszerűnek tűnő, ám utólag mindennél többet adó könyveket, a Hajdan varázslói tetszeni fog. Hiszel még a varázslatban? Nem hagyod, hogy a szürke hétköznapok, a rohangálással telő felnőttkor kiölje belőled a fantáziát? Akkor ugorj fejest a harcosok, varázslók és boszorkányok világába!

Hozzászólások