Corinne Michaels – Miénk az éjszaka

A Még egyszer kérlek után ismét egy újabb Corinne Michaels kötetet olvashattunk az Álomgyár Kiadó jóvoltából. Az amerikai írónő regényei a romantikus kategóriába sorolhatóak, és ez a Miénk az éjszaka kapcsán sem volt másként. A történet Heather és Eli szerelmét mutatja be a megismerkedéstől kezdve egészen a házasságukig. Szerintem nem spoilerezem el, ha azt mondom: boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Persze nem egy sokkoló és drámai alkotásra kell számítanunk, ám mégis sikerült alig pár nap alatt kivégeznem a művet annak ellenére, hogy hétköznap volt és dolgoztam. Egyszerűen imádtam ezt a könnyed nyári regényt. Heather nem egy egyéjszakás hölgy, aki bárki ágyába befekszik, ennek ellenére a múltja miatt nem szándékozik ismét komoly kapcsolatba bonyolódni senkivel. Egy nap azonban barátnőivel elmegy gyermekkori kedvenc zenekara koncertjére, ahol megismerkedik az énekessel, a negyven éves, de annál dögösebb Eli-vel. A páros rövid úton talál egymásra és egyáltalán nem kellett attól félni, hogy jönnek a klisés párbeszédek, mert ez tényleg így volt. Díjaztam viszont azt, hogy az írónő nem próbálta meg őket a könyv háromnegyede után valamilyen béna okkal szétválasztani. Persze történtek ott dolgok, amik miatt kételkedtek egymásban, ám ezt rövid úton sikerült megoldaniuk.

“Most már engedi, hogy közelebb menjek hozá, és közben érzem a bűntudatot a gyomromban. Eddig nem jöttem rá, hogy úgy érzi, előítéleteim vannak vele szemben. Ez egyáltalán nem állt szándékomban. Nem ítélkezem senki fölött, és Eli sem éreztette velem soha, hogy kevesebbet érnék nála.”

Heather korábban már volt házas egy seggfej pasi oldalán. Elváltak, ám ez a lányban mély sebeket ejtett. Olyannyira, hogy a kötet kezdetéig nem volt hajlandó újabb párkapcsolatba bonyolódni. A hölgy nem mellesleg a helyi rendőrségen dolgozik, ahogy az exe is, aki ráadásul a főnöke. Szerencsére nem sokat találkozhattunk vele a történetben, mert unalmas is lett volna a múlton való rágódás. Mellette ott van még Heather húga, akiről nem árulnék el többet, mert az már befolyásolná a meglepetésfaktort. A lány barátnői viszont igazán vicces jeleneteket produkáltak, így nekik kifejezetten örültem.

Eli szála már kevésbé került előtérbe, az ő szemszögéből sokkal kevesebbet olvashattunk, amit viszont nagyon is bánok. A srác bár nem a komolyságáról híres, hiszen egy frontemberről beszélünk, ám valahol mégis sokkal bölcsebb, mint a korábban olvasott rocksztáros regényekben lévő karakterek. Eli múltja sem unalmas, ráadásul a könyv vége felé pont emiatt kaptunk pár sokkolóbb jelenetet. Ez nem azt jelenti, hogy erre megy rá a sztori, mert szerencsére nem.

“- Nem tudom, mi történt. Véres volt a szőnyeg a fürdőszobától addig a helyig, ahol megtaláltam. Talán beverte a fejét? – próbálom összerakni a képet. Leginkább azt tudom elképzelni, hogy elesett. Tudom, hogy probléma volt a lábával; vagy lehet, hogy megbotlott? Akárhogy is, beütötte a fejét, aztán vagy újra elesett…vagy valami más történt.”

Pontosan azért olvastam ilyen gyorsan és ennyit vigyorogva, mert bár kiszámítható volt, mégis könnyed, nem kellett rajta sokat gondolkodni, nem utolsó sorban pedig rövid volt. Ez azt jelenti, hogy Corinne nem húzta el a szálakat, nem tömte tele felesleges konfliktusokkal, hanem inkább a hihetőségre ment rá, márha ez egy híres zenész és egy átlag rendőr kapcsán lehetséges lenne. Szerettem mind a két karaktert. Heather talpraesett, de néha mégis esendő, míg Eli nagyszájú, de mégis hatalmas szívvel rendelkező főszereplő volt.

Bátran ajánlom a nyár utolsó napjaira, illetve akár az őszi esős hétvégékre is. Köszönjük szépen az Álomgyár Kiadónak, hogy egy ilyen alkotást vehettünk a kezeink közé, amely megtanított minket arra, hogy sose adjuk fel és ne hátráljunk ki egy-egy nehezebb pillanatból se.

 

Hozzászólások

Change Language To: Hungarian