Könyvek

Colleen Hoover – Too Late

Akik régebb óta követnek bennünket, azok tudják, hogy személyes kedvencem Colleen Hoover. Az írónőt már évek óta ismerem és szeretem, lenyűgöz a stílusa és a történetmesélése. Mindig valamilyen komolyabb témát dolgoz fel, nem volt ez másként a Too Late esetében sem, amely korában az internetre készült csak a rajongók számára. A fanok viszont annyira kedvelték, hogy nyomtatott verzióért kiáltottak.

A Too Late Sloan, Asa és Carter szerelmi háromszögének története. Sloan és Asa két éve ismerik egymást és azóta vannak együtt. A fiatalok élete látszólag még szép is lehetne, ha Asa nem keverné magát drogügyletekbe. A srác többször bántalmazza a lányt, aki csak azért tűri a megpróbáltatásokat, mert tudja, hogy másként nem tudná ellátni a testvérét. Anyja alkoholista, így inkább úgy dönt, hogy ő szenved az öccse helyett. A fiú jelenleg egy központban van, ahol 24 órás ellátást biztosítanak neki, ezt Asa fizeti a mocskos pénzéből. Belép a képbe Carter, aki Declan-nal együtt beépített ügynökként próbálják megállítani a szervezetet. Nem megy egyszerűen, hiszen Asa nem hülye. Sloan fél tőle, aminek hatására próbál tűrni, de egyre nehezebben megy neki.

“– A szerelemre – folytatja Carter nehezen forgó nyelvvel, és kissé hangosabban – nem rátalálunk. A szerelem talál ránk. – Carter tekintete körbejár a szobában, majd rajtam állapodik meg. – A szerelem egy veszekedés végét lezáró megbocsátásban talál ránk. A szerelem olyan ölelésben talál ránk, amit tragédia követ. A szerelem egy olyan ünneplésben talál ránk, ami azt követi, hogy legyőztél egy betegséget.
A szerelem abban a pusztításban talál ránk amibe belehalsz, miután megadod magad egy betegségnek.”

A történettel nem is lenne gond, még élveztem is az elejét, viszont megkezdődött az epilógus epilógusa, majd a múltban találtuk magunkat, aztán a jövőben, aztán a jelenben és már követni sem lehetett az eseményeket. A Too Late című köteten nagyon érződik, hogy a rajongók számára íródott. Nincs benne logika és valahol még Colleen Hoover megnyerő stílusát is hiányoltam. Sajnos messze ez lett az egyik legrosszabb műve, amivel semmi gond nincs. Tudta, hogy mibe vágja a fejszéjét, nem véletlenül készült kizárólag internetes platformra. Az, hogy a rajongók elvakultan szeretnek mindent, amit ő ír, az már más kérdés. Nekik köszönhetően kiadatta a sztorit és bár sikere volt, a kritikusok szinte szétszedték a történetet. A hazai fanok sem voltak oda érte annyira és lehet, hogy sokkal jobban kedvelték volna, ha nem tőle származik. Magasak az elvárások vele szemben és ezt nem szabadna elfelejtenie.

Ami a karaktereket illeti, jobban preferáltam volna, ha többet kapunk Asa-ból. A srácnak tényleg beteg tettei vannak és minderre meg is vannak az okai, hiszen agyban nagyon nincs rendben. Ellenben Sloan, akinek a szemszögéből sokat olvashattunk, de mégsem ismertük meg. A múltjáról csak morzsákat tudtunk meg, pedig érdekes lett volna egy alkoholista anya mellett felnövő szereplő. Harmadikként ott van még Carter, akitől a hideg futkosott a hátamon. Ennyira béna és érdektelen férfi ember nem látott még a földön, legalábbis az írónő kitalált karakterei közül. Egy beépített ügynök nem viselkedik így, semmilyen esetben sem. Logikai bukfencek tömkelege volt vele kapcsolatban és egyáltalán nem sikerült megszeretnem. Ki merem jelenteni, hogy borzalmasan végezte a munkáját, a kapcsolatukról nem is beszélek Sloan-nal, mert az eléggé nevetséges volt.

Nem mondom, hogy olvashatatlan volt, csak azt sajnálom – ezt viszont nagyon –, hogy rengeteget lehetett volna kihozni a sztoriból. Az alapötlet jó, a karakterekkel sem lenne gond, viszont CoHo-nak sikerült összecsapnia az egészet, így eléggé élvezhetetlen volt néhány fejezet. Ennek ellenére ajánlom minden rajongónak, mert egyszer érdemes elolvasni, hogy lássák, senki sem tökéletes. Pozitívuma viszont, hogy még ebben a kötetben is fektetett hangsúlyt a fogalmazásra, amire egyáltalán nem lehet panasz. 

Colleen Hoover – November 9

Hozzászólások