Christine Leunens – Cellába zárva
Nem titok, imádom a történelmi regényeket, azonban ez volt az első, hogy olyan második világháborús történetet olvasok, melyben a főszereplő egy náci ember. A Cellába zárva Christine Leunens-től egy igazi ízig-vérig elgondolkodtató történet, amely bemutatja, mennyi mindent veszíthet el hirtelen az ember, illetve azt, milyen fájdalmas is szeretni. Mindemellett, érdekes volt azt is megélni a fantáziánkon keresztül, hogy mit meg nem tesz az ember azért, hogy szeressék.
A történet Johannes-ről szól, aki a Hitlerjugend ifjú tagja, egy náci fiatalember, dacára annak, hogy szülei hívő emberek, akik ellenzik Hitlert, és az ő világnézetét. A kötet elején Johannes még kisfiú, majd szépen végigkövetjük nevelkedését egészen odáig, hogy megsérül a háborúban és elveszíti fél karját. A fiatal férfi így hát hazakényszerül, életét pedig teljes kudarcnak tekinti. Csalódott, hiszen olyan elvetemülten rajongott Hitlerért, hogy teljes veszteségként élte meg csonkítását, és úgy érezte, cserbenhagyta őt. Egy napon azonban észrevette, hogy szülei elárulták szellemi vezetőjüket, hiszen egy zsidó lányt rejtegettek a padlástéren, a deszkák mögött. Már-már azon volt, hogy elárulja családját, azonban rá kellett ébrednie, beleszeretett a fal túloldalán megbúvó Elsába.
Azt kell hogy mondjam, így mindenek előtt, hogy sosem hittem volna, hogy tetszeni fog egy olyan történet, amit náci szemszögből írtak. Időnként gyűlöltem Johannest, nem értettem a cselekedeteit, hogy hogyan képes elhinni ennyi ostobaságot, hogyan képes behódolni Hitlernek. Aztán pedig azért, hogy hogyan képes hazudni Elsának arról, hogy a németek győztek. Azonban be kell ismernem, gyönyörű cselekmény volt, aminek számos pontján a könnyeimmel küszködtem. A háború egyszerre szörnyű, mégis csodaszép történeteket képes kreálni, és a Cellába zárva is ilyenre sikerült.
Johannes álltal most bepillantást nyerhettem egy általam eddig ismeretlen szemszögbe, abba, hogy a nácik hogyan nevelték a fiatalokat, és habár számos dologgal tisztában voltam, akkor is megbotránkoztatott például az a tény, hogy az idősebb fiúk, férfiak saját maguk kielégítésére használták a náluk fiatalabb korosztályt, ők pedig tűrték, és továbbra is hűek maradtak hozzájuk. Egyszerűen felfoghatatlan számomra.
Izgalmas volt látni egy teljesen más világnézetet és azt, hogyan alakul át ez a szemszög egy teljesen másikká. Egy fiatal, ízig-vérig harcos, büszke férfi élet egy gondoskodó férfivá, aki ellátja a családját és szerelmét. Hiába volt megbotránkoztató, mégis csodálatos.
A Cellába zárva a filmkészítőket is megihlette, ugyanis a regényből Taika Waititi – akinek a nevéhez olyan filmek fűződnek, mint például a Thor: Ragnarök, a Bosszúállók: Végjáték vagy a Zöld lámpás – Jojo Rabbit címmel filmet készített. Főszerepben a Bosszúállók gyönyörű Fekete özvegye, Scarlett Johansson lesz Sam Rockwell mellett, akit a Vasember 2 Justin Hammer-jeként, illetve az Alelnök George W. Bush-aként ismerhetünk. A film premierje 2019 novemberében kerül bemutatásra.
