Christina Lauren – Kalandtúra Wilder-módra
Mikor megláttam, hogy új Christina Lauren könyv érkezik a 21. Század Kiadó gondozásában, egyből úgy tudtam, hogy nekem ez kell, el akarom olvasni, ugyanis az előző regényüket is nagyon szerettem az író párosnak. Aztán mikor elolvastam, hogy a Kalandtúra Wilder-módra középpontjában egy ranch és kincskeresés is van, kétségem se maradt.
A történetről
A kötet ott kezdődik, hogy tíz évvel ezelőtt a mindössze tizenkilenc éves Lily Wilder megtalálja élete szerelmét, miközben édesapja úgy dönt, hogy hátrahagyja neki a farmot. A lány álma végre valóra vált és úgy gondolja, az élete nem is lehetne tökéletesebb. Ezután ugrunk egyet az időben és rádöbbenünk, semmi sem maradt abból, amit egy fejezettel korábban olvastunk.
Lily kalandtúrákat szervez, hogy valahogy talpon tudjon maradni és egy kis faházban éli az életét, mikor nem éppen a gyönyörű Utah állam vörössziklás kanyonjaiba vezeti a kirándulókat, hogy kincset keressenek – és önmagukat. Egy napon azonban váratlan vendég érkezik a programba. Leo, Lily korábbi szerelme egyike azon négy fiúnak, akiknek a túrát szervezi.
Sem Lily, sem Leo nincsen tisztában azzal, hogy a másik is jelen lesz a kincskeresés során, ami a kötet elején több feszült pillanatot is eredményez. A Kalandtúra Wilder-módra innentől kezd érdekessé válni. A felek szeretnék rendezni viszonyukat, miközben a lehető legkülönbözőbb akadályokon kell átvergődniük magukat, ugyanis a vezetett mű-kincskeresés hamarosan valódivá válik. A dolgok kezdenek elfajulni és semmi sem úgy alakul, ahogyan Lily azt eltervezte. Vajon sikerül kijutniuk a kanyonból? Rendeződik Lily és Leo kapcsolata?
Kapcsolatom a könyvvel
Nos, azt kell mondjam, hogy egyszerűen imádtam ezt a könyvet! Volt benne minden, amit szeretek, kincskeresés, lovak, szerelem, lovak, egy kis erotika, lovak, kaland, lovak, akció és persze lovak. Lehet, hogy szeretem egy picit a lovakat.
A viccet félretéve nagyon meglepő volt számomra, hogy egy picit sem hasonlított A lelkitárs-egyenletre, amit nem is olyan régen olvastam a szerzőpárostól. Míg az egy humoros, reménytelen, egyedülálló édesanyáról szólt, addig ez egy fiatal lányról és a szerelméről, akik újra egymásra találnak a kietlen pusztaságban. És míg az könnyed, szívmelengető, addig ez akcióval és drámával teli történet.
A szereplők teljesen magukra vannak utalva
A Kalandtúra Wilder-módra, ahogyan fentebb is írtam, egy vörössziklás kanyonban játszódik a semmi közepén. Szereplőink el vannak szigetelve a világtól, sem közösségi média, sem telefonhívások, teljesen magukra vannak utalva. Az egyedüli, ami ingerként éri őket az útjuk során, az a tábortűz, a sátrak, az állatok és egymás. Ez, egyfajta önismereti túra is amellett, hogy különféle rejtvényeket és feladatokat teljesítenek a résztvevők. Akárcsak számukra, úgy az olvasó számára is igen különleges légkör teremtődik. Én legalábbis, a vadnyugaton éreztem magamat olvasás közben, amit nagyon élveztem.
A lényeg a kincsvadászat!
Legnagyobb meglepetésemre a romantika csupán csak egyfajta mellékszál volt, ami azért volt számomra meglepő, mert a gyönyörű élfestése a könyvnek tele van szívecskékkel. Egy kis vadnyugati love story-t képzeltem el, de a kötet minden várakozásomat felülmúlta. Habár Lily és Leo kerülgetik egymást a kötet során és akadnak benne erotikusabb jelenetek is – nem sok –, ugyanakkor a hangsúly itt a kincskeresésen, azon belül is Lily apja kincsének megtalálásán van. Duke Wilder ugyanis egy híres kutató, akinek életcélja az volt, hogy felkutassa a rabló Butch Cassidy pénzét. A híresztelések szerint sikerült is!
Mindkét oldalt megismerhettük
Nagyon tetszett továbbá, hogy mindkét főszereplő szemszögét megismerhettük, így bepillantást nyerhettünk az érem mindkét oldalába. Azt, hogy a férfi mennyire csodálatosnak tartja a nőt, valamint hogy a lány bár mást mutat kívülről, továbbra is rajongásig szerelmes a férfiba, akitől annak idején magára hagyta. Habár az ő kapcsolatuk nagyon érdekes volt, valahogy mégis izgalmasabb volt számomra Lily és az apja viszonya. Egyszerre volt dühítő és gyönyörű.
Ahány könyv, annyi stílus
Aki bizonytalankodik azért, mert eddig mindegyik Christina Lauren kötet mást adott, annak azt mondom, hogy vágjon bele a Kalandtúra Wilder-módra könyvbe! Egy akciódús, romantikus kötet kaptunk ezúttal, amiből nem hiányzik a humor sem. Bevallom, ezen nem kacagtam fel hangosan, de akadtak megmosolyogtató jelenetek a sok fordulat és csavar közben. Már csak a kietlen vidéknek, a gyönyörű tájleírásoknak köszönhetően is az egyik legjobb romkom, amit idén olvastam.
Egy kalandos, eseménydús romantikus sztori, amit nem lehet nem imádni! Ezek után pedig mostmár tényleg sort kerítek a már korábban is említett Nem mézes heteknek, amit már egy jó ideje tervezek, főleg A lelkitárs-egyenletek óta.
A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!
