A lélek legsötétje: Chris Carter – Egy gonosz elme

Az emberi elme egyszerre csodálatos és ijesztő dolog. Rendkívül összetett és szinte lehetetlenség megfejteni. A bűntények nagy százalékában is ez, és nem is a fizikai erő az, ami elképesztő kegyetlenségek elkövetésére készteti tulajdonosát. De vajon mi mozgathat egy pszichopatát? Örökölhető vajon ez a hajlam vagy adott körülmények között bárki válhat véreskezű gyilkossá? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Chris Carter legújabb krimijében az Egy gonosz elmében!

A kötetet – a sorozat korábbi részeivel egyetemben – a General Press hozta el nekünk, akik mindig is törekedtek arra, hogy csak igazán minőségi krimikkel lássák el olvasóikat. Ezúttal sem kellett csalódnunk sem a kiadóban , sem az íróban, Chris Carter ugyanis hozza megszokott színvonalát történetvezetés és szereplők felépítése szempontjából is.

A történet szerint, a korábbi kötetekből megismert Robert Hunter sorozatgyilkosokra specializálódott elismert kriminálpszichológust éppen a megérdemelt pihenése várná legutóbbi ügye után, mikor sürgős megkeresést kap, méghozzá az FBI-tól. Egy véletlen baleset folytán ugyanis bizarr meglepetésre leltek egy férfi autójának csomagtartójában és úgy néz ki nem ez volt az első eset, hogy a gyanúsított elkövetett valamit. Ő azonban senkivel nem hajlandó beszélni, egyedül Robert Hunter nyomozóval. Így aztán Hunternek fel kell függeszteni a jól megérdemelt pihenését és az FBI főhadiszállására kell repülnie. Meg is történik a kihallgatás, mely során szörnyű titkok kerülnek napvilágra, az előállított mindent tagad, a nyomozónak pedig az eddigi egyik legnehezebb ügyével kell szembenéznie, ugyanis itt látszólag semmi nem az, aminek elsőre látszik.

Ezen a történeten is átüt a már megszokott Chris Carter stílus. Az író még mindig nagyon ért hozzá, hogyan vezesse teljesen tévútra az olvasóit és aztán a történet végén hogyan alkalmazzon olyan csavarokat, amire senkire nem számított. És még ha esetenként egy-egy csattanóra már korábban rá is jönnénk az írói stílus miatt mégis élvezetes tovább olvasni.

A szereplők kidolgozottságára sem lehet panasz, ismételten találkozhatunk a jól ismert archetípusokkal: a kőkemény zsaruval, a sokszor kissé naiv, de mégis meglehetősen talpraesett társával, illetve a kegyetlen sorozatgyilkossal, akinek mentális pajzsán szinte semmiféle érzelem nem képes áthatolni és aki látszólag mindig egy lépéssel a hatóság előtt jár. Minden adott tehát ahhoz, hogy egy körömrágós thrillert kapjunk, aminek során ismét csak elcsodálkozhatunk milyen szörnyűségekre lehet képes egy ember és az egyes emberek találékonysága mennyire korlátlan, ha mások sanyargatásáról van szó.

Éppen ezért érdemes mindenképpen megjegyezni, hogy ez a könyv csakis erős gyomrúaknak ajánlott, mert van benne pár olyan jelenet, ami igencsak felkavaró. Mind lelkileg, mind testileg. De főleg lelkileg.

Ettől eltekintve azonban- vagy talán részben pont emiatt- az Egy gonosz elme egy ritka erős könyvre sikerült, mindenféle szempontból. Kell hozzá lelkierő, hogy kiolvassa az ember – főleg kezdetben míg belerázódik – viszont ha elkapja a fonalat, akkor onnantól le se fogja tudni tenni majd a könyvet, ugyanis minden megvan benne, ami egy hidegrázós thrillerhez kell: kemény zsaru, sorozatgyilkos, hatalmas adagnyi borzongás, csavaros történetvezetés. Mindenképpen érdemes tehát időt szánni rá, mert abszolút megéri.

A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!

Hozzászólások