Cassandra Clare – Árnyak ura
Augusztusban folytattam Cassandra Clare árnyvadász trilógiáját, és hosszú évek után újraolvastam a Gonosz fortélyok második részét. Az Éjfél kisasszony most sokkal jobban tetszett, mint korábban, ezért izgatottan vártam a Blackthorn család történetének folytatását. Az Árnyak ura 2017-ben jelent meg Kamper Gergely fordításában, a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.
A 17 éves árnyvadász, Emma Carstairs végre megbosszulta a szülei halálát. Azt hitte, ezután békében élhet, mégsem tud megnyugodni. Szerelmes Julianbe, viszont a parabataiok nem alkothatnak egy párt egy szörnyű átok miatt. Emma bármit megtenne, hogy megvédje a fiút a rettenetes következményektől, ezért inkább a bátyjával, Markkal kezd járni. Mark azonban öt évet a Vadűzéssel töltött, és még nem igazán találja a helyét az árnyvadászok között.
Eközben az ellentündérek királya háborúra készül az árnyvadászok ellen, mert elege van a tündérek jogait korlátozó hidegbékéből. Emma és Julian alkut kötnek a tündérkirálynővel, hogy megvédhessék a családjukat és a barátaikat. Vajon ismét megúszhatják a Klávé büntetését, vagy a centúriók érkezésével elveszett a remény?
Tényleg szükségünk van több szerelmi háromszögre?
Emma tudja, hogy borzalmas következményekkel járna, ha Juliannel engednének az érzéseiknek. A fiú viszont nincs tisztában az átok részleteivel, ezért továbbra is a parabataia szívéért küzd. Emma és Mark álkapcsolata nem túl meggyőző, ráadásul a Vadűzésből hazatérő fiú még mindig kötődik Kieran herceghez. Cristina szerelmi élete is egyre bonyolultabb, hiszen Diegóban már nem tud megbízni, és váratlan vonzalmat érez két tündér iránt. Ezek a sok romantikus szál kissé zsúfolttá teszi a történetet, bár szerencsére az izgalmas események kárpótolnak minket.
Malcom és Annabel tragédiája egyre több problémához vezet a jelenben.
Malcolm halála után aktiválódik néhány veszélyes varázslat, és démonok árasztják el a tengerpartot Los Angelesben. Annabel feltámadásával pedig sem a rokonai, sem az árnyvadászok nem tudnak mit kezdeni. A lány rengeteg szenvedést élt át, amiért a családját, a Klávét és Malcolmot okolja. Emellett egyre nagyobb gondot jelent a Cohors felemelkedése, ugyanis a rasszista árnyvadászok szervezete megbélyegezné az alvilágiakat, és tovább korlátozná a jogaikat. A követeléseiket pedig egyenesen Malcolm gyilkos ámokfutásával támasztják alá.
Az elveszett Herondale útkeresése és a régi kedvencek visszatérése a legizgalmasabb.
Cassandra Clare egyre több szereplőnek adott saját történetszálat a sorozat második részében. Az Árnyak ura olvasásakor legjobban Kit Herondale jeleneteit szerettem, aki az eddigi életét az apja standja mögött töltötte az árnypiacon, most pedig az árnyvadászok közé keveredett. A jövője miatt vívódó fiú az egyik pillanatban legszívesebben megszökne, máskor pedig otthon érzi magát a Blackthorn testvérek között. Ismét visszatérek a régi kedvenceim, akik közül Magnus és Alec kapta a legnagyobb szerepet. A legendás boszorkánymester humora nagyon jót tett a könyvnek, mert az egyre sötétebb eseményekbe is csempészett egy kis vidámságot.
A Blackthorn családot újabb fájdalmas veszteségek sújtják.
Azt hinnénk, hogy a szerencsétlen sorsú Blackthorn család szenvedését már nem lehet tovább fokozni, de a szerző bebizonyítja ennek ellenkezőjét. A gyerekeknek újabb fájdalmas veszteségekkel kell szembenézniük, mert a megkínzott Annabel és a Cohorsot támogató centúriók alaposan felforgatják az életüket. Emlékeztem az Árnyak ura kegyetlen befejezésére, mégis sokkolt és összetört az utolsó fejezet.
Egy kicsit sötétebb színvilágú borítót és egy újabb térképet kaptunk.
A Könyvmolyképző Kiadó átvette Cassandra Clare regényének eredeti borítóját, amelyen ezúttal Juliant láthatjuk, aki parabataiához hasonlóan karddal a kezében lebeg a vízben. Az illusztráció bal oldalán a Tower Bridge és London éjszakai sziluettje is megjelenik. A könyvben vár ránk egy térkép, ami az árnyvadászok fővárosát, Alicantét ábrázolja. A feliratok kicsit könnyebben olvashatók a térképen, mint az első részben.
Az Árnyak ura megmutatja, hogy Cassandra Clare mesterien szövi a történetszálakat, miközben összetöri a szívünket.
Örülök neki, hogy az írónő ismét egy vers köré építette a fejezetcímeket, bár most annyira nem kapott hangsúlyos szerepet Edgar Allan Poe alkotása. Annabel szörnyű sorsa, Emma és Julian tiltott szerelme, illetve a Cohors fajgyűlölő ideológiája állt a középpontban. A főszereplő páros helyett szívesebben olvastam Cristina, Mark és Kieran zűrzavaros érezelmeiről, valamint Livvy, Ty és Kit építkező barátságáról. Nagyon várom már a harmadik kötetet, de az Árnyak ura kegyetlen befejezése után szükségem volt egy kis szünetre.
Olvastátok már? Osszátok meg a véleményeteket velünk!