Sorozatok

Blockbuster | Kritika

Van-e még jövője a szitkomnak?

Tavaly novemberben jelent meg a Netflixen a Blockbuster című tízrészes szitkom sorozat. Aki egy kicsit is otthonosan mozog az amerikai popkultúrában, valószínűleg jót nevet ezen a mondaton, azonban valószínűleg utána elgondolkozik azon, hogy a Blockbuster-korszak felett azért eljárt már az idő. Vannak ugyan, akikben a videotékák nosztalgikus emlékeket ébresztenek, de még itt, nálunk is, ahol a technikai fejlődés mindig késésben van, ez az időszak már szinte teljesen feledésbe merült.

A fenti eszmefuttatás azonban nem jelenti azt, hogy a Blockbuster ne lenne jó, egyszerűen meglepő, hogy 2022-ben egy ilyen produkció elkészült. Azt pedig, hogy ez a “meglepetés” kellemes vagy sem, döntse el mindenki maga. A sorozat epizódjainak helyszíne nem túl meglepő módon egy Blockbuster (az Egyesült Államok legismertebb videotéka-hálózata), vagy jobban mondva a Blockbuster. Az első epizód ugyanis éppen azzal kezdődik, hogy az üzlet tulajdonosa, Tim (Randall Park) kap egy telefonhívást, melyben közlik vele, hogy a franchise többi tagja mind bezárt, az övé az utolsó. Egy ilyen hír hallatára a legtöbben rögtön pánikba esnének és feladnák, Tim és a többi dolgozó azonban nem hagyják veszni szeretett munkahelyüket. Ezzel nagyjából meg is van az alapkoncepció. Aztán nagyon nem is történik semmi különös.

Papíron minden tökéletes

A sorozat készítője, Vanessa Ramos korábban a Superstore-on és a Brooklyn 99-on is dolgozott, ami erősen meglátszik a Blockbusteren is. Ez alapjában véve nem feltétlen baj. A szereplők kedvelhető egydimenziós karakterek, a központi szerelmi szál is tűrhető, bár kísértetiesen emlékeztet a Superstore-ra. Az egész szériának van egy kellemesen ismerős atmoszférája, tipikus 2010-es évek eleji szituációs komédia. Aki tehát kedveli ezt a zsánert, az lehet, hogy a Blockbustert is élvezni fogja, de szinte biztos, hogy a széria nem lesz különösebben emlékezetes. Van egy csapat többé-kevésbé szerethető figura, egy viszonylag behatárolt helyszín és humor – az egész ennyire egyszerű.

A szereplőket illetően, Randall Park továbbra is remekül hozza a tipikus városi “kispolgárt”. Láttuk már korábban hasonló szerepekben, ott is jó volt nézni, itt is, valamint Melissa Fumeróval is jól működnek együtt. A többi karakter egyszerű, karikatúraszerű figura, ami vagy bejön valakinek, vagy nem, szóra sem érdemesek. Nyilván kapnak időnként saját történetszálat, de nem érdekesek annyira, hogy tényleg együtt tudjuk velük örülni, vagy szomorkodni. Mindenesetre néhány vicces jelenetet vagy frappáns egysorost azért belőlük is ki lehet hozni.

Mintha ezt már láttuk volna

Az epizódok tisztességesen meg vannak csinálva, ahogy a szitkom-nagykönyvben meg van írva, a színészek értik a dolgukat, de az egyediség hiányzik. Ha valaki elővenné szinte bármelyik rész forgatókönyvét, a helyszínt és a szereplőket kicserélné, ugyanolyan hihető lenne, hogy az epizód egy másik hasonló sorozathoz tartozik. A készítők tehát egy jól bevált receptet használtak, de hiányzik az az extra, ami az ilyen típusú sorozatokat egyedivé teszi. A potenciál megvolt az alapkoncepcióban, de nem nagyon használják ki a benne rejlő lehetőségeket. Itt van a világ utolsó Blockbustere és gyakorlatilag nem kezdenek vele szinte semmit.

Ha ez a sorozat mondjuk tíz éve ilyenkor készült volna el, valószínűleg senkinek nem tűnik fel, és elveszik a középszerű szitkomok süllyesztőjében, most viszont sokakban a kelleténél nagyobb ellenérzést is kiválthatott, hiszen ma már ez a komolytalan 20-25 perces viccelődés, miközben semmi nem történik, nem “menő”. Félreértés ne essék, a Blockbuster még csak nem is különösebben rossz, hanem leginkább semmilyen.

Aki egy jól kihasznált, eredeti ötletet és összetettebb cselekményt vár, azt valószínűleg nem ez a munkahelyi komédia fogja lekötni, de aki csak egy kis könnyed szórakozásra vágyik, vagy egy sorozatra, amit akár egy-két délután alatt “le lehet darálni”, annak érdemes lehet adni egy esélyt ennek a kedves, ártalmatlan, vidám vígjátéknak. Aki viszont tényleg jó szitkomot akar látni, az maradjon a 2010-es évek eleji klasszikusoknál! Valahogy a streaming még nem nagyon találta meg a hangját ebben a formátumban.

Hozzászólások