Anyaság sorsjegyre? | Sophie Mackintosh – Kék sorsjegy
Manapság egyre több szó esik az anyaságról. Vannak, akik szerint ez hozzátartozik a női léthez, míg mások függetlenségük teljes feláldozását látják benne. De melyik lehet az igazság? A két nézet összegyúrva esetleg valami teljesen más, amire nem is biztos, hogy gondolunk? Egyáltalán mi tesz valakit jó anyává? Sophie Mackintosh többek között ezekre keresi a választ letaglózó Kék sorsjegy című regényében.
A történet egy alternatív valóságban játszódik, ahol leveszik a válladról a terhet az anyasággal kapcsolatban. Létezik ugyanis egy úgynevezett sorslottó, melyhez minden lányt elvisznek, miután először megjön a havivérzése, a gép pedig sorsol nekik egy jegyet: kéket vagy fehéret. Ha fehéret kapsz, akkor jogosult vagy gyermeket szülni a későbbiekben, ha kéket, akkor gyermek nélkül kell leélned az életed.
Főszereplőnk Calla, aki – talán nem árulunk el nagy spoilert, ha már a cím is konkrétan ez – kék sorsjegyes lesz. A könyvben az ő életének egy részét követhetjük, láthatjuk a vívódásait, a belső harcait, hogy elfogadja azt a sorsot, ami neki rendeltetett. Mivel ő már ebbe a rendszerbe született és nőtt fel, kezdetben teljesen természetes, hogy a feje felett döntenek, ahogy azonban telik az idő egyre inkább nyilvánvalóvá válik számára, hogy a rá vonatkozó döntés tévedés volt. Azonban, ha egyszer már megkaptad a jegyedet, nincs visszaút.
Kék sorsjegy: ne becsüld alá, mekkora könnyebbség, hogy a döntést elvették tőled.
Kék sorsjegy: sosem anyáskodtam. Alkalmatlannak minősített rá valaki nálam hozzáértőbb.
Kék sorsjegy: hiányos az agyam, a testem, a lelkem, a tudom is én, mim. Fogyaték, nem szabad továbbszármaztatnom. Valami hőfok nincs meg bennem.
Kék sorsjegy: az életem épp elég becses önmagában. Kár rizikónak kitenni magam.
Kék sorsjegy: van, aki nemes önfeláldozásnak mondja, más kegyelemnek.
A regény, annak ellenére, hogy viszonylag rövidnek számít, számtalan érdekes és fontos kérdést felvet az anyasággal, a vágyakozással és az ösztönökkel kapcsolatban. Például mi dönti el, hogy ki az, aki alkalmas anyának, és ki az, aki nem? Ha gyermekünk lesz az vajon egyenlő a személyiségünk elvesztésével? Meddig képes valaki elmenni, hogy anya lehessen? Csupa-csupa izgalmas és meglehetősen ritkán tárgyalt kérdés. Itthon és sajnos még a világ legtöbb országában is szinte tabunak számít ilyesmikről beszélni. Többek között ezért is olyan fontos ez a könyv: olyan témáról beszél, amiket az életben, társaságban még gondolatban is igyekszünk kerülni, nehogy udvariatlannak tartsanak minket.
Jót tesz, jelentette ki. Jót tesz hallania a nem szívesen hallott dolgokat.
Ennek ellenére mégis érdemes ezeken legalább néha elgondolkodni és gondolatindítónak, azért, hogy végre beszéljünk erről és az ehhez hasonló témákról tökéletes ez a könyv. De persze nemcsak ezért, hanem azért is, mert a történet sok estben nem ad egyértelmű válaszokat, nem rágja a szánkba a saját álláspontját. Hagyja, sőt inkább rávesz arra, hogy saját magunk végiggondoljuk az érveket és ellenérveket és tényleg önálló véleményt alakítsunk ki.
Ha pedig mindez nem lenne elég, akkor mindezt ráadásul még meg is fejeli egy rendkívül pörgős cselekménnyel és mindeközben, szinte észrevétlenül gondolkodtat el. Ráadásul az írónő nem esik abba a hibába, hogy a főszereplőt kivéve minden másik szereplőt elfelejt kidolgozni, sőt! A Calla melletti női szereplőinkről is elmondható, hogy mind-mind saját, egyformán tragikus háttértörténettel rendelkeznek és mind tevékenyen hozzájárulnak a történet alakulásához. Azt pedig, szinte öröm látni, ahogy főszereplőnk fejlődik. Ahogy kezdetben beletörődik a döntésbe, később viszont képes arra, hogy változzon, hogy megkérdőjelezze a látszólag kőbe vésettet dolgomat és ki is álljon az elhatározásai mellett, igencsak sok lelkierő szükséges. Szerencsére ez nem is egyik oldalról a másikra változik nála, hanem folyamatosan, ez pedig sokkal könnyebben átélhetővé, valósághűbbé teszi az egész regényt.
Az önvédelem tanult viselkedés. Én elsajátítottam. Továbbadom ezennel.
A történetvezetés kellően feszültséggel teli, ez tipikusan egy olyan regény, hogy csak olvassa és olvassa az ember, míg hirtelen egyszer csak azt veszi észre, hogy már valahogy a végére is ért. Összefoglalva tehát bátran ajánljuk mindenkinek ezt a könyvet, akit akár kicsit is érdekelnek a fentebb említett témák és szeretne ezekről egy tempós cselekményű, ám mellette mégis elgondolkodtató írást olvasni.
A recenziós példányért köszönet az Athenaeum Kiadónak!