Andrea Owen – Hogyan ne érezd magad sz*rul
Az utóbbi években egyre népszerűbbek lettek az önsegítő, önfejlesztő könyvek, sőt, lassan oda jutunk mi magyarok is, hogy nem kínos az, ha az ember pszichológushoz jár. Ennek pedig igen nagy oka van, mégpedig az, hogy valljuk be, sokszor nagyon nem vagyunk boldogok, amiről gyakran mi magunk vagyunk tehetünk.
Elhisszük azt a sok szennyet, hamis képet, amit nap mint nap látunk az Instagrammon, a Facebookon, és azt hisszük, az az igazság. Hogy mindenki tökéletesen megkomponált zabkását eszik, szebbnél szebb helyeken jár és közben felhőtlenül boldog. Hazugság. Sőt, igazság szerint mindannyian küzdünk nehézségekkel, félelmekkel, amiket talán pont ezekkel a képekkel, bejegyzésekkel próbálunk elrejteni. A bizonytalanságot, a kétségbeesést és a megfelelni akarást.
Korábban elkerültem az ilyen könyveket, nem éreztem szükségét és hogy őszinte legyek, nem hittem abban, hogy bármit is segíthetnek, pedig az AH magazin oldalán már nem is egyszer írtak róluk szerzőtársaim. Most azonban Andrea Owen kötete az Agave Könyvek ajánlójában felkeltette a figyelmem. Talán pont azért, mert ilyen egyszerűséggel és őszinteséggel ragadta meg ezt az egészet, ezt pedig úgy értem, hogy a legtöbb önfejlesztő könyv valami szép, kultúrált szöveggel próbálja megfogni a közönséget, míg Owen csak őszintén annyit ír, amit mi is kiejtenénk a szánkon, azt, hogy „Hogyan ne érezd magad sz*rul”. Ennyi kellett, és megnyert magának.
Ahogyan elkezdtem olvasni a kötetet, nagyon tetszett benne, hogy rengeteg tapasztalatot foglal magába. Andrea Owen coach-ként dolgozik, így nem csak saját, de a kliensei életéből is merített, ez pedig segít, hogy még hitelesebbnek tudjuk tekinteni ezt az egészet. Mert nem csak azt írja le mit csináljunk, ráadásul hogy hogyan, hanem azt is, hogy mi miből következhet, mi lehet a probléma és hogy nem vagyunk egyedül, mert mások is küzdenek azzal, amivel mi. Azzal, hogy példákat állít, ráadásul nem is keveset, nagyobb erőt ad.
A szerző rengeteg tippet ad arra, hogy hogyan fogadhatjuk el jobban önmagunkat, mindezt úgy, hogy egyáltalán nem szájbarágós. Sokkal inkább itt-ott humoros, sőt, még látványos módon is teszi, ugyanis a fejezetek közben fel vannak tüntetve kérdések, segítségek bekeretezve, kiemelve. Ami pedig a leginkább tetszett, hogy a fejezetek végén, néhol még közben is vannak feladatok, amiket tanácsos megcsinálni. Nyilván nem kötelező, de ha elég időt szakítunk rá, ahogy azt a könyvbemutatón is mondták az előadók, tényleg segíthetnek abban, hogy jobban megértsük és elfogadjuk magunkat. Bevallom, a kezdetekben csak végigfutottam a könyvön, elolvastam mint egy regényt, hiszen csak kíváncsi voltam, mit tud nyújtani ez az egész. Azonban ahogy a végére értem, nem hagyott nyugodni, hogy mennyi minden van ebben a kötetben, ami igaz rám, és szépen sorban kikerestem azokat a fejezeteket, amikben rám jellemző dolgokat találtam, és szépen lassan elkezdtem kidolgozni a javaslatokat. Azt kell, hogy mondjam, hogy bár kezdetben pocsék érzés volt, de abban igaza van Owennek, hogy bizony néha szükséges átgondolni egy-két dolgot, és sokszor tényleg mi magunk állunk a boldogságunk útjába.
Ami rettentő nagy igazság a Hogyan ne érezd magad sz*rulban, hogy ne várjuk az egyik pillanatról a másikra való megváltozást, megoldást. Nem, ez egy lassú folyamat, amibe érdemes belevágni, lássátok a szerzőnő példáját.
Úgy gondolom, hogy ez számomra egy remek kezdés volt az önfejlesztő könyvek terén. Lehet, hogy nem fogok többet olvasni, viszont ez nekem bőven elég. Rengeteg feladat, tanács és motiváció van benne, amik elindíthatnak a könnyed, eredményes és boldog út felé, ami mindenkinek kijár. A többit meg majd meglátjuk!
A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!
