Alexandra Jamieson – Egy falat kísértés
Az elmúlt időszakban elég kevés időm volt olvasni, éppen ezért eltekintettem a regényektől és inkább olyan olvasmányokat vettem kezeim közé, amelyekre ha csak 5-10 percem van a buszon vagy vonaton, akkor is elő tudom kapni és érdemben haladok vele. Mind tudjuk, az izgalmas thrillerek, érzelmes romantikus alkotásokat nem olyan könnyű letenni pár oldal után, ennek apropójából szereztem magamnak pár önismereti könyvet, fejlesztős olvasmányt, amelyet szívesen olvasok, de mégis képes vagyok a tanulmányaimra koncentrálni.
Legutóbb Alexandra Jamieson Egy falat kísértés című irományán volt a sor. Az ínónő arra vállalkozott, hogy segít megszabadulni a kor egyik legnagyobb népbetegésgétől, azaz az ételzavarral. Meg akar minket tanítani arra, hogy békét kössünk a vágyainkkal, testünkkel és a sóvárgásainkkal. Mindebben hatalmas szerepe van az étkezésnek és az ahhoz kapcsolódó viszonyunkhoz. Ebben a világban már teljesen máshogy állunk az üzemanyaghoz, mint korábban, nagyanyáink azért ettek, hogy legyen erejük kint a kertben, a mezőn dolgozni, és ne kelljen éhezniük munka közben. Manapság viszont sok ember nem tud magával mit kezdeni az irodában magával és már unalmában eszik, amivel nem is lenne gond, ha néha meg is mozdulna az illető. Abba nem mennék bele, hogy mennyire káros az egy-egy étel iránti fellángolásunk, hiszen mindenki tudja, hogy mekkora veszélynek tesszük ki a bolygónkat az avokádóimádatunkkal, vagy a hatalmas citrusexporttal.
“A félelem természetes reakció, valahányszor közelebb kerülünk az igazsághoz.”
A könyv együttérzéssel és őszinteséggel segít a mélyen gyökerező problémában. Megmutatja, hogyan mondjuk fel egyes szokásainkkal, elmondja, hogy az ételek és az étkezési szokásaink miként befolyásolnak bennünket, ezek alól, hogyan szabadulhatunk fel. Segít a megtisztulásban, tippeket és ötleteket ad a detoxikálásra, illetve rávilágít minket arra is, hogy a szexualitásunk elfogadása nagymértékben megerősít, hogy harmonikusan élhettünk egy támogató közösségben.
Maga az elbeszéléssel nem lett volna gond, sokat lehetett belőle tanulni, de néhol igencsak eltértünk a témától. Ugrottunk egyik páncienstől a másikig, de egyiket sem fejtette ki igazán Alexandra. Megmondom őszintén, hogy sok mindenben egyet tudtam vele érteni és segített is egyes gondjaimon, viszont például a szexualitás részt nem igazán értettem, hogy mit keres egy kvázi étkezési zavarokról szóló kötetben. Persze ez kicsit sem rontott az értékén, hiszen máshogy viszonyulok egy ilyen olvasmányhoz, mint egy regényhez. Itt szimplán voltak részek, amiket átugrottan, de voltak olyanok is, amiket kétszer is elolvastam.
“(…) a fogyókúrák egy része talán egyszerűen azért nem működik, mert mentálisan túl megterhelő.”
Összességében mindenkinek érdemes lenne elolvasnia egy-egy ilyen könyvet. Nem azt mondom, hogy mindenkinek vannak gondjai az étkezéssel, hiszen elsősorban én sem azért vettem a kezeim közé, hanem azért, mert a sóvárgás viszont mindenkiben jelen van. Ha egy kis kikapcsolódásra vágysz, egy olyan olvasmányra, amely elgondolkodtat és tudsz vele azonosulni, akkor érdemes lehet rá beruházni.
http://www.ahmagazin.com/konyvek/herman-hesse-rosshalde/