Agatha Christie – Pókháló
Agatha Christie elsősorban a Hercule Poirot és Miss Marple történeteknek köszönhetően vált világhírűvé. A krimi koronázatlan királynőjeként emlegetett írónő azonban számos olyan remek történetet írt, amelyben nem szerepel sem a kackiás bajuszú belga detektív, sem a kissé kotnyeles idős hölgy. Ilyen például a Pókháló, amely idén újra megjelent a Helikon Kiadó gondozásában.
A regény főszereplője Clarissa, egy szép, fiatal és életvidám nő, aki nemrég ment férjhez a külügyminisztérium egyik vezetőjéhez, Henry Hailsham-Brownhoz. Egyik este éppen elköszön a vidéki házukban tartózkodó vendégektől, akik vacsorázni indulnak a golfklubba, amikor hirtelen felbukkan Henry volt nejének új férje, a kábítószeres Oliver Costello. A férfi vissza akarja vinni Henry lányát, a kiskamasz Pippát az anyjához, Clarissa pedig csak nehezen tud megszabadulni a váratlan betolakodótól. Oliver távozása után megérkezik Henry, aki bejelenti, hogy otthonuk néhány óra múlva egy titkos kormányközi találkozó helyszíne lesz, ahol maga a miniszterelnök fog tárgyalni a titokzatos „Mr. Jones-szal”. Clarissa megteszi a szükséges előkészületeket, Henry pedig elindul a repülőtérre vendégeiért. Clarissa hamarosan egy hullát talál a nappaliban, miközben a golfklubból visszatérők léptei hallatszanak a közelből.
A Pókhálóban a történet előrehaladtával egyre több részlet tárul fel minden karakter múltjáról és jelleméről. Kétségtelenül Clarissa az, akire még hetekkel az olvasás befejezése után is emlékezni fogunk. Legkedvesebb elfoglaltsága az, hogy kitalált történetekkel szórakoztatja magát, és nem riad vissza attól sem, hogy megtréfálja ismerőseit. Kitalációi és lódításai miatt persze senki sem hiszi egy szavát sem, amikor kivételesen az igazat mondja.
Az első fejezetben megismerhetjük Clarissa gyámját, Sir Rowlandot, illetve két barátját, a békebíró Hugót és az ifjú Jeremy-t. Mindannyian köztiszteletben álló személyek, akik csak egy kellemes estét készülnek eltölteni Henry és Clarissa otthonában, a Copplestone Courtban. Valójában fogalmuk sincs arról, hogy milyen bonyodalmak várnak rájuk visszaérkezésük után.
Szerintem érdekes szereplő Clarissa mostohalánya, Pippa is, aki egy nehéz időszak után végre megtapasztalhatja a gyermekkor önfeledt boldogságát. Édesapjához hasonlóan kissé szórakozott személyiség, könnyen elterelik az újdonságok a figyelmét, ami abszolút jellemző egy kiskamaszra, de a fontos részleteket mindig megjegyzi.
Hailsham-Brownék vidéki birtokán él egy kertész is, a szókimondó Peak kisasszony. Elsőre talán kicsit modortalannak és együgyűnek tűnhet, azonban meglehetősen összetett karakter.
Egyedül talán a gyilkosság ügyében nyomozó felügyelő és őrmester nem túl emlékezetes karakterek, tehát a Pókháló esetében ne számítsunk egy Hercule Poirot kaliberű briliáns elmére. Persze egy könnyedebb bűnügyi történet nem is annyira egy detektívzseni terepe.
Agatha Christie eredetileg színpadra szánta ezt a könnyed hangvételű krimivígjátékot. A bemutatóra 1954 decemberében került sor, majd a következő két évben további 774 előadás követte. A sikert látva Charles Thomas Osborne átdolgozta a színdarab szövegét, és lehetővé tette, hogy a színházlátogatók mellett az olvasók is megismerhessék a Pókháló rejtélyét.
A kötet tíz évvel az előző kiadás után ismét Herczegh Gabriella fordításában jelent meg. A szöveg meglehetősen gördülékeny, alig érezni rajta, hogy a 20. század közepén játszódik a történet. Humoros stílusban, aprólékos információadagolással bontakoznak ki a gyilkosság részletei.
A Helikon Kiadó által választott borító letisztult, egyszerű stílusú, és színvilágában is illeszkedik a sorozat többi eleméhez. Különösen szépen mutatnak a ház mellett álló fák, és persze az égbe nyúló pókháló is lenyűgöző.
Ha egy könnyed szórakoztató krimire vágysz, ez tetszeni fog.
A Pókháló alig több mint 200 oldal, tehát tökéletes választás lehet egy esős, otthon töltött napra. A gyilkos kilétére számos apró jel utal, így, ha figyelmesen olvasunk, végül egy elégedett detektív büszkeségével csukhatjuk be a könyvet. Érdekesség, hogy Clarissa gyámja, Sir Rowland kihallgatásakor az írónő egy másik detektívregényére, a Tíz kicsi négerre tesz utalást. A Pókháló bár nem olyan csavaros, mint a megszokott Agatha Christie krimik, nekem nagyon tetszett, és biztosan újra olvasom a jövőben.
Az alábbi Sir Walter Scott idézet Clarissa szájából hangzik el a nyomozás lezárása után, és szerintem jól megragadja a Pókháló lényegét.
Ügyetlen hálót sző: szamár, kis zöldfülű, de csalna már.
Leginkább azoknak ajánlanám, akik szeretik Agatha Christie regényeit, de némi újdonságra vágynak a Miss Marple és Hercule Poirot történetek után. Emellett kiváló lehetőség azok számára is, akik a rövidebb, humoros krimiket kedvelik, vagy még csak kísérleteznek a műfajjal. A Pókháló garantáltan megnevetteti az olvasót, és újabb Agatha Christie művek olvasására sarkall.
Olvastátok már? Osszátok meg, mit gondoltok a könyvről!